Dósai Istvánné férjével és leányával

 
Rengeteget jártunk ki Tamarával a szigetre. Borzasztó, mennyit kellett gyötrődnünk ott a tónál, mindig attól féltem, hogy beesik az aranyhalak közé, mert állandóan oda akart benyúlkálni a halak közé. 
 
A képet a Paál Sándor nevezetű kiváló fotós csinálta, mert ahányszor, ha Pesten járt, együtt ebédeltünk vagy vacsoráztunk, és hát őszintén szólva, ő teljesen el volt ragadtatva a Tamarától, és szebbnél szebb fotókat csinált róla. 
 
A kisebbik lányom, Tamara 1962-ben született. A nevét egy Lermontov költeményből, a "Démon"-ból kapta, a főhős költő szerelme, egy grúz hercegnő, Tamara után. Azt hiszem, illik rá a neve, szereti is. A Radnótiba járt, ennek fantasztikus jó neve volt mindig. Odajárt első általánostól kezdve, ott is érettségizett le, igen jó eredménnyel. Az apja meg én is humán beállítottságúak voltunk, de Tamara úgy gondolta, hogy neki valami mást kell tenni, úgy döntött, hogy biológus lesz. A debreceni egyetemre vették fel, elvégzett a földrajz--biológia szakon egy félévet, majd a budapesti ELTE-n folytatta. De rájött, hogy a biológia nem neki való, jelentkezett a Külkereskedelmi Főiskola külker-marketing szakára (ma ez a külgazdaság szak), és olyan kitűnő felvételit produkált, hogy egyből felvették. Nagyon jó eredménnyel végezte el a főiskolát, méghozzá úgy, hogy közben férjhez ment, megszületett Dávid fia, és egy kisgyerek mellett végezte el a főiskola nappali szakát. Ráadásul még mi sem tudtunk a férjemmel neki segíteni, mert hiszen közben, 1984-ben kimentünk a férjemmel Rómába, hosszú évekre. Tamara  nem lett külkeres, hanem a reklámszakmát választotta, ma is egy reklámcégnek az egyik tulajdonosa, ezt szereti és jól csinálja.