Földes Ilona elemi iskolai végbizonyítványa

Földes Ilona elemi iskolai végbizonyítványa

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
ELEMI 
NÉPISKOLAI BIZONYÍTVÁNY
 
Földes Ilona
születési helye:                        Budapest                     születési éve, hónapja és napja: 
1920.         márc.       23.       vallása:       izr.                     a Budapest székesfővárosi 
 I.   kerületi             Krisztina téri                                                            elemi népiskola  
negyedik osztályát az   1929-30     iskolaévben a következő eredménnyel végezte:
 
Magaviselete: dicséretes
Szorgalma: dicséretes
Hit- és erkölcstan: kitűnő
Beszéd- és értelemgyakorlat: kitűnő
Olvasás és olvasmánytárgyalás: kitűnő
Írás: kitűnő
Fogalmazás:  kitűnő
Helyesírás és nyelvi magyarázat: kitűnő
Számtan és mértan: kitűnő
Földrajz: kitűnő
Természetrajz, gazdaságtan és háztartástan: kitűnő
Rajzolás: kitűnő
Éneklés: kitűnő
Kézimunka: kitűnő
Testgyakorlás: kitűnő
Írásbeli dolgozzatok külső alakja: dicséretes
Mulasztott igazolt félnapok: 18
 
Budapest, 1930. június 24.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
Szamárköhögésem volt, és anyám mindig a Nap hegyre vitt, mondván hogy ott jó a levegő. De utána is oda jártunk játszani, akkor még nem volt beépítve, csak egy kis része lent. Egyszer ahogy sétáltunk haza, láttunk egy kertet, ahol gyerekek ástak. Anyám megkérdezte, hogy miért ásnak. Akkor nem volt divat, hogy kisgyerekek ássanak. Azt mondták, ez egy iskola, elültetünk ezt meg azt, locsoljuk, és nézzük, hogy kel ki. Beszélgettünk, és azt  mondták, gyere te is. Valahogy elfecsegték, hogy miden héten kétszer van németóra, olyankor németül beszélnek meg énekelnek. Akkor már nem volt Tante, akkor már öt éves voltam, és anyám megkérdezte, hogy nem vagyok ugyan iskolás, de nem járhatnék-e ide németórára. Dehogynem, lehet. És akkor odajártam németórára, meghívtak a karácsonyi ünnepségre, még kisangyalnak is fel voltam öltözve. 
 
Amikor aztán első elemibe mentem, mondták a szüleim, hogy jó volna, ha oda járnék. De hát annyit nem tudnak fizetni. És beírattak a Krisztina téri községi elemibe. Apám azt mondta, attól fél, hogy majd ellenséget nevelnek belőlem. Nagyon sokan voltunk egy osztályban. Távolról sem volt olyan barátságos, mint az a Márta néni féle magániskola, de engem minden évben beírtak az aranykönyvbe. Volt egy ilyen, hogy minden osztályból a három legjobb tanulót. Annyit mondhatok, hogy ott, abban az iskolában tanultam a legtöbbet. Más iskolákban nem tanultam semmit. És a legtöbb, amit tanultam, az a magyar nyelvtan volt. Negyedik elemiben volt egy tanítónéni, aki úgy tanította a nyelvtant, hogy én minden nyelvnél alapul használtam. Élveztem a nyelvtanórákat. Ezért nekem könnyen mentek az idegen nyelvek. Meg azért is, mert kiskoromban jól megtanultam németül. De sokra nem vittem vele, mert mit tudtam németül? Amit egy hároméves. Mit tud egy három éves magyar gyerek magyarul? De hibát nem követtem el. És berlini dialektusban beszéltem. 
 
Kijártam a négy elemit. Engem semmiféle bántódás nem ért. Nagyon vegyes volt az osztály. Járt oda Budapest főpolgármesterének az unokája, és járt kislány, aki mezítláb árulta az újságot, és ez egyáltalán nem ártott meg nekem. Egyébként nagyon diszkriminatívan bántak a gyerekekkel, mert aki mezítlábas volt, az mindig a sarokban állt. De a tudást, azt becsülték. És igyekeztek tanítani.
Open this page