Ez apám legkisebb húga, Farkas Helén. A kép Budapesten készült az 1920-as években.
[Az alábbiak Preisz Györgyné unokabátyjának kiadatlan családtörténeti könyvéből valók. -- A szerk.]: ?Helén néni vénlány maradt. [...] Fiatalkorát a család szolgálatában élte le, Pesten is így folytatta. Mindenét testvéreire és azok gyerekeire áldozta föl. Élt-halt a családért. [...] Annak idején Helén feladata volt, hogy apjukra ügyeljen, és vigyázzon arra, hogy a gyertya ne égesse le a szakállát, amikor apjuk a könyvei fölött elaludt. Amikor elaludt, az akkor 16-17 éves Helén rendberakta apja íróasztalát, majd felébresztette, az ágyához vezette és lefektette. Évekkel később [...] is ő fektette le, akár egy kisgyereket. [...] Amikor meghalt az apjuk, a testvérek felszámolták a házat, az ingóságokat elosztották, majd a pesti fiúk összecsomagolták anyjuk és Helén testvérük holmijait, és magukkal vitték őket Budapestre.?
Helén néni velünk lakott, az úgynevezett cselédszobában, amikor a Peterdy utcába költöztünk. Amikor a szüleimet a gettóba vitték, Helén néni mentette meg Anna unokatestvérem fiát. A nagymamámat is ő ápolta, amikor rákos volt. Helén az 1960-as években halt meg.