Csoportlép a JOINT varrodában

Csoportlép a JOINT varrodában
+
  • Fénykép készítésének helye:
    Budapest
    Fénykép készítésének éve:
    1949
    Ország neve a fénykép készültekor:
    Magyarország
    Ország neve ma::
    Hungary
    Name of the photographer / studio:
    Fotó Kisipari Termelõszövetkezet
Ez a kép 1948-ban vagy 1949-ben a Joint varrodájában készült, ahová a hitközségen keresztül kerültem be. 19 éves vagyok a képen. Azt hiszem, akkor készült a kép, amikor letettük a szakosító vizsgát. Én bal oldalt elől ülök. Nem sokkal a felszabadulás után, miután befejeztem a polgárit [lásd: polgári iskola], Jenő bátyám [Tulajdonképpen a nagybátyja, apja testvére. -- A szerk.] elvitt Szombathelyre. Azt mondta, hogy meg kell erősödnöm, és valami szakmát kell tanulnom. Bementünk a hitközséghez, ahol a Jenő megkérdezte, hogy hol lehet valamit tanulni. Mondták, hogy menjen a Lili Pestre, mert elmehet a zsidó árvaházba, ahová félárvák is mehetnek, és például tanulhat varrni. Joint varrodának hívták a helyet, mert a Joint tartott el minket. Bementem, de én már a felsőruhavarrásba nem kerültem be, mert betelt, csak a fehérneműben volt hely, és akkor odamentem. Ott tanultunk varrni, és ott dolgoztunk. A Ruhaipari Tervező Vállalattól volt egy tündéri tanárnőnk, aki tanított bennünket varrni. Nagyon szerettem, nagyon jó fiatal társaság volt, és tündéri volt a tanárnőm, a jóisten áldja meg. Egy nagyon bűbájos nő volt, és annyi szeretettel vett körül minket, de szigorú is volt mellette. De mi jó gyerekek voltunk varrás szempontjából, szóval igyekeztünk azért talpra állni. Körülbelül másfél évig voltam a Joint varrodájában, amíg a tanidő tartott, s az ipartestülettől jöttek vizsgáztatni, és ott kellett előttük megvarrni egy férfiinget. Teljes ellátás volt. Ott laktunk, és akinek voltak szülei, a hétvégén hazamehetett, de nem alhattunk otthon, mert tulajdonképpen az intézet felelt értünk. Csak egy pár órára mehettünk haza, de az nekünk elég volt, mert az édesanyám úgyse tudott volna nekem enni adni, örült, hogyha neki volt valamije. Amikor végeztünk, mindenkinek megpróbáltak valahogyan segíteni. Akik nagyobbak voltak, vagy férjhez mentek, azokat lakáshoz segítették. Nekem nem kellett, mert nekem az édesanyámmal volt lakásom. A körülöttem lévő árvaházi lányok legnagyobb része később külföldre ment. Anyuval az István utcában laktunk, egy kétszobás lakásban, ami az udvarra nézett. Minden szobában cserépkályha volt. Fürdőszoba is volt, gömbölyű kályha volt, amiben fűteni kellett, és volt vécé. A konyhából nyílt a spejz, kellemes, komfortos lakás volt. Bár már 19 éves voltam, még mindig anyu adott tízóraipénzt nekem, mert én hazaadtam a fizetésem. Anyukám otthon varrt, bedolgozó volt egy szövetkezetben. Hozzánk nem vittem be, mert nem tartottam összeegyeztethetőnek. Egy keresetből éltünk. Nyugdíja anyukámnak nem volt. Idős volt, amikor a sok-sok kérvényre -- már idegrohamot kaptak tőlünk a Munkaügyi Minisztériumból -- kapott havi 366 forint kegydíjat apuka után. Ez nagy dolog volt, mert elég volt a lakbérre.

Interjú adatok

Interjúalany: Istvánné Lóránt
Interjúkészítő neve:
Földvári Anna
Interjú készítésének hónapja:
Február- Március
Interjú készítésének éve:
2004
Budapest, Hungary

Kulcsfigura

Istvánné Lóránt
Születési év:
1930
Születési hely:
Budapest
Foglalkozása
II.világháború után:
Varrónõ
Névváltozás
  • Születési név: 
    Rosenthal Lívia
    Névváltoztatás éve: 
    1964
    Névváltoztatás oka: 
    Házasság

További képek ebből az országból

Erdõs Mária gyerekkorában
Izsák  Károly és Károlyné esküvõje
S. T. és a felesége
Deutsch Ferencné rákospalotai házuk kertjében
glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8