Amikor először jártunk Kinszki Juditnál interjút készíteni, azzal fogadott minket: „Egész életemben arra vártam, hogy valakinek mesélhessek az édesapámról. Nagyon fiatal voltam, amikor elvették őt tőlem, és a mai napig akkor érzem őt igazán közel magamhoz, ha mesélhetek róla."
Judit szívszorító története a 20. század korai éveibe visz vissza minket. A Kinszki család a felső középosztályhoz tartozott és magasan iskolázott volt - a zsidó hagyományokat szinte egyáltalán nem tartották. A Gárdonyi család - Judit édesanyja és családja - az alsó középosztályhoz tartozott, és a neológ irányzatot követték. Amikor Kinszki Imre bejelentette otthon, hogy feleségül akarja venni Gárdonyi Ilonát, a családja azonnal kirúgatta a lányt az állásából, de Imre mégis elvette őt. Imrének és Ilonának két gyermeke született, Gábor 1926-ban, Judit pedig 1934-ben. Időközben Kinszki Imre a kor egyik legmeghatározóbb fényképészévé nőtte ki magát. Judit története az egyik legmeghatóbb példája annak, hogyan változik meg gyökeresen egy középosztálybeli zsidó család élete akár néhány év alatt is. Judit és édesanyja a gettóban élték túl a holokausztot. Gábort és Imrét elhurcolták és meggyilkolták.
Kinszki Imre jóval több volt, mint amatőr fényképész, ma kora egyik kiemelkedő tehetségű művészeként tartjuk számon. Fényképei, amelyeket a tízéves Judit mentett meg a gettóban, ma a modern fotóművészet remekműveit közé tartoznak. A háború derékba törte Imre még csak bimbódzó művészi karrierjét.