Szécsi Endréné úszóigazolványa

Szécsi  Endréné úszóigazolványa
+
  • Photo taken in:
    Budapest
    Year when photo was taken:
    1931
    Country name at time of photo:
    Magyarország
    Country name today:
    Hungary
Ez az én úszóigazolványom, 1931-ből. Nem emlékszem, hogy hova jártam vele. Lehet, hogy a fedettbe. Van rajta egy pecsét a Magyar Úszószövetségtől. Én az FTC-ben úsztam. Ez a kép a Széchenyi strandon készült, ezt ragasztottam az igazolványomra. Edzésre nem a Széchenyibe jártam, hanem a Csasziba [Császár fürdő]. Arra is emlékszem, hogy úszás előtt volt mindig torna is. Olyan bemelegítésféle, azt is nagyon szerettem. Sajnos nem sok ideig jártam ide, mert a mama nem engedte. Féltett, hogy megfázom. Persze mindig gyalog mentem, nem adtak villamosra pénzt, igazából nem volt erre pénzünk, azt hiszem. Óvodába jártunk a Balaton utcába. A mama elvitt minket minden reggel. Zokniban jártunk, nem akartunk soha harisnyát felvenni, télen a legnagyobb hidegben sem. Nagyon strammul nevelt minket a mama, megengedte, hogy mindig zokniban menjünk télen is az óvodába. Arra emlékszem, hogy ebéd után le kellett feküdni egy ágyacskába, és ott pihentünk, nagyon jól éreztük magunkat az óvodában. Délutánig voltunk ott, akkor hazamentünk, és játszottunk. Volt egy szomszéd kislány, aki valamivel fiatalabb volt, rengeteget játszottam vele. Zsidó kislány volt. Akkor még nem volt annyira téma, hogy ki zsidó, és ki nem. Nekem volt például egy katolikus barátnőm, akivel eszünkbe nem jutott, hogy ő keresztény, én pedig zsidó vagyok, ilyenről szó nem volt. Délutánonként gyakran a Kossuth térre jártunk. Van ott az a lovas szobor, mi pedig játszottunk körülötte. A Szemere utcai elemi iskolába jártunk. Nagyon jó iskola volt akkor, nagyon szigorú tanító nénik voltak. Volt hittanóránk, egy Lévai bácsi nevű hittantanár tanította a zsidókat. Az iskolával a Dohány utcai templomba mentünk mindig. Sokan voltunk zsidók az osztályban, majdnem a fele zsidó volt. Talán még többen is voltak zsidók, mint keresztények az osztályban. Nem éreztünk soha semmit a zsidók ellen. Vegyesen barátkoztunk. Négy osztály volt csak ebben az iskolában. Utána a Zichy Jenő utcába jártunk polgáriba. Magda tizennyolc évesen a Rákóczi téri Nőipariskolába járt két évig. Abban az időben nagyon nehéz volt oda bejutni. Lakott a szomszédban egy úr, aki egy méltóságos úr volt, és ő vitte be oda a Magdát. Polgári után vették oda fel a lányokat. Én a polgári után egy évig jártam kereskedelmibe, voltak akkoriban egyéves kereskedelmi tanfolyamok az Alkotmány utcában. Könyveléstől kezdve, matematikát, mindent tanultunk ott. Remek számtantanárunk volt, kiválóan tanított minket, nagyon odavoltunk érte. Szigorú volt, de remek. Egy zsidó bácsi volt. Azt hiszem, azért nem tanultam tovább, mert a család forszírozta, hogy pénzt kell keresni, hiszen a szülőket el kell tartani. Valamit azért akartak, hogy tudjak, hogy ismerjem az irodai munkát, arra bármikor szükség lehet. Nem hittek benne, hogy fogok tudni varrni. Volt valami gond a szememmel, fel is voltam mentve kézimunkából mindig. A sors érdekes kanyara, hogy mégis varrónő lett belőlem. Nagyon megszerettem a szakmát, amit végül a nővéremnél, Magdánál tanultam ki. Végül a szememmel se lett semmi gond a mai napig.

Interview details

Interviewee: Alice Szécsi
Interviewer:
Sárdi Dóra
Month of interview:
November- Február
Year of interview:
2005-2006
Budapest, Hungary

KEY PERSON

Endréné Szécsi
Year of birth:
1914
City of birth:
Budapest
Occupation
before WW II:
Fehérnemû-készítõ
after WW II:
Varrónõ
Family names
  • Previous family name: 
    Weisz Alice
    Year of changing: 
    1940
    Reason for changing: 
    Házasság
  • Previous family name: 
    Rados Istvánné
    Year of changing: 
    1974
    Reason for changing: 
    Újraházasodás
glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8