W. J.-né és férje

Ez a kép 1946 telén készült. A képet egy zsidó fényképész készítette. Nem tudom, mi volt az igazi neve, de mi Mincinek hívtuk. Fényképész volt a Fölső malom utcában. Majdnem a Király utcánál. Ahogy megyünk a Király utca felé, jobb oldalon visszafelé a harmadik ház. Nem emlékszem, milyen alkalomból készült, lehet, hogy a Minci mondta, hogy lefényképez bennünket csak úgy. Jó viszonyban voltunk vele. Nem is tudom, honnan ismertük. Már nagyon régen meghalt.

 

A férjem és én 1945 decemberében kerültünk össze, és 1947 júniusában született a fiam. A képen pont terhes voltam a nagyobbik fiammal. 

 

Zöld ruha van rajtam. Egy kísérőfüggönyből, tehát ilyen sötétítőfüggönyből készült, de nagyon finom anyag volt: puha szövet. Itt, ami lóg a gallérom alatt, az egy fehér kicsi porcelánkutya. De honnan -- és hogy hova -- lett, azt nem tudom. És a hajam természetes hullámos, mert mikor hazajöttem, ilyen hajam nőtt ki a kopaszság után, de csak először, aztán miután levágtam, megint egyenes lett. A férjemen meg egy megmaradt öltönye van. Ez gombos volt kicsike kis gallérral.

 

A férjemet a Fürdő utca 1.-ben, a rabbi lakással szemben lévő étkezdében ismertem meg, amit a Joint nevű segélyszervezet tartott fönn. Azt mondta, megsajnált, mert nem volt harisnyám. Térdzoknim volt, azt Pilsenben, az amerikai katonáktól kaptam. Kockás, nagyon szép, gyapjú térdzoknik voltak, és abban voltam decemberben is. Hát honnan szereztem volna harisnyát? Zavaros idők voltak azok. Az ember hazajött és nem talált senkit, nem talált semmit. Előtte ott voltak a szüleim, ők segítettek mindenben, ők irányították tulajdonképpen az életemet. Nem csak én, senki nem volt annyira önálló ilyen fiatal korban. Az ember hazajött, és akkor mindenről egyedül kellett dönteni és gondoskodni. 

 

Jóformán a nulláról kellett mindent kezdeni. Pokrócból lett szoknya meg kabát. Egy ismerősöm, akinél laktam, amikor hazajöttem, segített, hogy valamivel boldoguljak, de más segítség nem volt. És mondom, pokrócból kellett kabátot készíteni, én nem is tudom, hogy cipőt honnan szereztünk. Harisnyám se volt, térdzokniban jártam télen is. Minden elveszett. De mi elég korán összekerültünk a férjemmel.