Vázsonyi János és Ozorai Marianna esküvõje

Vázsonyi János és Ozorai Marianna esküvõje
+
  • Fénykép készítésének helye:
    Budapest
    Fénykép készítésének éve:
    1949
    Ország neve a fénykép készültekor:
    Magyarország (1945-1989)
    Ország neve ma::
    Hungary
Ez az esküvõm az elsõ feleségemmel. A kép a tizenkettedik kerületi tanács melletti parkban készült, 1949. június tizennegyedikén. A képen mi vagyunk a családdal. A felsõ sorban balról jobbra: apám, Vázsonyi Tibor és anyám, Keller Izabella, mellette az öcsém, Vázsonyi Pál és apám testvére, Vázsonyi István. Az alsó sorban ugyancsak balról jobbra: anyai nagyanyám testvére, Rácz (Reich) Artúr, mellette a feleségem anyja, Ozorai Sándorné, született Berger Kornélia, mellette a feleségem és én, és mellettem a húgom, Ibolya. Csak polgári házasságkötésünk volt, vallási esküvõ nem. Az elsõ feleségem Ozorai Marianna volt, egy nagyon ismert, dúsgazdag családnak a leánya. Ozora környékérõl kerültek föl, de Ozorán még úgy hívták õket, hogy Kaufmann. A Kaufmann-nak voltak fiai. A legkisebb volt az én apósom, a Sándor. Õ kezdetben az építõipari szakmában dolgozott, de aztán végül is az övé lett a pestlõrinci téglagyár és még egypár építõipari nagyvállalatnak volt a tulajdonosa és az igazgatója. 1932-ben ment nyugdíjba. Kétezer-négyszázötven pengõ volt a nyugdíja. Akkor volt az a sláger Budapesten, hogy 'havi kétszáz pengõ fixszel az ember könnyen viccel.' A másik Kaufmann, a Guszti bácsi Székesfehérváron székelt, mert valami kilenc gépmalma volt. Az egyik legnagyobb malmos volt az országban. Legszegényebb volt az utolsó elõtti gyerek, az jogász volt, a Pick gyárnak volt a jogtanácsosa Szegeden. És volt még egy mérnök, a Vízmûveknek a fõmérnöke. Én, ha nem jön a háború, és nem vesztik el mindenüket, akkor nyilván a feleségem közelébe se mehettem volna, mert szerintem a Vázsonyi családot õk tiszta szívbõl utálták. Már csak azért is utálhatták, mert a feleségemnek az édesanyja meg a Wolfner családnak volt a leszármazottja, báró Wolfneré. Annak a Wolfnernek, aki báróságot kapott Ferenc Józseftõl, és 1916-ban több tízezer koronával támogatta a Munkapártot, Tisza István pártjának a pártkasszáját, hogy minél kevesebb demokrata képviselõ kerüljön be a parlamentbe. Õt ugyan nem vették föl rögtön az egyetemre 1942-ben a zsidótörvények miatt, de 1943-ban már fölvették a Pázmány Péter Tudományegyetemre minden további nélkül. És azt az egy évi szenvedést úgy húzta ki, hogy a Rotschild Kláránál volt bejelentve, és tanult nõi szabás-varrást. Õ volt a belváros legelitebb divatszalonja. Õ ott kitanulta a szakmát, egy év után megkapta a segédlevelet, amit szépen betett egy tokba. Ilyen oklevél kevés volt, mint neki. Utána fölvették az egyetemre, német--angol szakra, 1943-ban. Engem biztos nem vettek volna föl. A Wolfner--Ozorai család gyermekét fölvették. Pedig zsidó volt. Nem ugyanazok a törvények vonatkoztak rájuk, a gazdag, anyagilag független vezetõi gárdához tartozó zsidókra, mint a kispolgárokra, pláne a proli zsidókra. A bíróságok sem egyformán ítélték meg. A feleségemmel akkor ismerkedtem meg, amikor engem áthelyeztek az Abonyi utcai iskolába év közben. Ugyan õ már korábban tanította a húgomat, az Ibolyát, de én csak az Abonyi utcában ismerkedtem meg vele, 1949 áprilisában. Õ ott angolt tanított. 1949 áprilisában megismerkedtünk, és július huszonnegyedikén elvettem feleségül. Nem volt zsidó esküvõ. Arra a Marika nem volt hajlandó. Õk egyáltalán nem voltak vallásosak, meg az 1950-es években ez nem volt divatos. A házasságunk elsõ három hónapja azzal telt, hogy építkeztem. A haverjaimmal építettem egy házat. És 1950. szeptember másodikán megszületett a Márta lányom. A feleségemmel a házasságom egy jól induló házasság volt. A bajok késõbb következtek egyrészt abból, hogy õ nálam négy évvel idõsebb volt, másrészt, hogy õ tulajdonképpen egy egész más társadalmi környezetbõl kerül ki, mint én. Más drótra járt az esze. Ez millióegy dologban megnyilvánult. Például én terveztem két gyereket. Úgy éreztem, hogy az én anyagi helyzetem meg az adósságtenger, amit elvállaltam, az két gyerekre elég. Amikor megismerkedtünk, megkérdezte, hogy én hogyan képzelem el, hány gyerekünk lesz. Mondtam, úgy képzelem, hogy kettõ. 'Ó, kis csacsi!' -- mondta. 'Miért, te hogy képzeled?' 'Nekem legalább tizenkettõ kell.' Mondtam: 'Milyen jó humora van az én feleségemnek, ha komolyan gondolja!' Aztán 1950-ben megszületett a Márta, 1951-ben a Judit, és 1953-ban világra jött a Sanyi, rájöttem, hogyha én nem fogok valamit csinálni, akkor meg sem állunk tizenkét gyerekig. No de azt el kell tartani, nem? Tulajdonképpen neki az élete, amikor hozzám jött, anyagilag kezdett hasonlítani ahhoz, amit az apja idejében ért el. Azt persze nem érte el, de nagyjából helyreállt a lakás, renoválták a bútorokat, minden megszokottá vált. Magyarán mondva, egy kicsit visszaállította a lánykori életét, ha nem is azokkal az anyagi feltételekkel.

Interjú adatok

Interjúalany: János Vázsonyi
Interjúkészítő neve:
Szalai Ágnes
Interjú készítésének hónapja:
November- Február
Interjú készítésének éve:
2005-2006
Budapest, Hungary

Kulcsfigura

Jánosné Vázsonyi
Zsidó név:
Volf Zev
Születési év:
1922
Születési hely:
Budapest
Halálozási év:
1992
Halálozási hely:
Budapest
Meghalt:
after WW II
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Egyetemi hallgató
II.világháború után:
Nyelvtanár
Névváltozás
  • Születési név: 
    Ozorai Marianna
    Névváltoztatás éve: 
    1949
    Névváltoztatás oka: 
    Házasság

Másik személy

János Vázsonyi
Zsidó név:
Volf Zev
Születési év:
1926
Születési hely:
Budapest
Halálozási év:
2005
Halálozási hely:
Budapest
Meghalt:
after WW II
Foglalkozása
II.világháború után:
Tanár, zenekari hegedûs

További képek ebből az országból

Gárdos Ferencné 80. születésnapja
Rosenberg Imre és húga, Éva apjuk szesznagykereskedésében
Havas György
Reisz Imre és Gerendás Marika
Török Dávid igazolása arról, hogy azonos Török Dezsõvel
glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8