A Schöngut család

Ez a kép, azt hiszem, Aknaszlatinán készült, ez most Ukrajnához tartozik, oda jártunk nyaralni, egy sósfürdő volt ott. Akkor még összetartott a család. A két kislány, aki elöl áll, a két nővérem, [Kaufmann] Anna a nagyobbik, és [Kaufmann] Margit a kisebbik, közöttük látszom én is édesanyámnak az ölében, a kislány középen leghátul [az asztal mögött] Schöngut Klári unokatestvérem, balról a harmadik Sándor bácsi, egy nagybátyám, mellette Vilma néni, Schöngut Emilnek a felesége, jobb oldalon a legszélen Oti, a német kisasszonyunk áll, a többieket már nem tudom, kik voltak. Schöngut nagyapáéknak öt gyerekük volt: Schöngut Sándor, Schöngut Emil, az anyám, Rózika, majd Ernő és a legkisebb Imre. Schöngut Sándornak ügynöki irodája volt Máramarosszigeten, ilyen kijáró volt, szóval üzleteket csinált, összehozott embereket. De borzasztó becsületes volt, korrekt. A felesége volt Gitta néni, és volt két gyerekük, a Klári és a Laci. Klári egyidős volt a nővéremmel, négy évvel volt idősebb nálam, ő volt a nagy Klári, én voltam a kis Klári. Ő doktor Grossmann Sándorné lett Szatmáron. Laci két évvel volt idősebb nálam, Párizsban végezte az orvosi egyetemet, aztán ott is maradt, Montpelier-ben lett orvos, neki egy festőművésznő volt a felesége, Gross Erzsi. Dr. Schöngut Emil Pesten volt ügyvéd, a felesége, Heller Vilma meghalt vakbélgyulladásban, amikor a kisebbik lánya kilenc hónapos volt. Emil bácsit belelőtték a Dunába 1944-ben [lásd: zsidók Dunába lövése]. Két lányuk volt, Jutka és Ági. Jutka fiatalon meghalt, a szívbillentyűjével volt baj. Ági, Grossné még él Pesten, már rég nem hallottam róla, pedig mindig szokott telefonálni.