Ringel Mór levelezőlapja munkaszolgálatos fiához

+
  • Fénykép készítésének helye:
    Ungvár
    Fénykép készítésének éve:
    1944
    Ország neve a fénykép készültekor:
    Magyarország
    Ország neve ma::
    Ukraine
Ezt a levelezőlapot én kaptam apámtól [Ringel Mór], amikor munkaszolgálatos voltam Szentesen. 1944. május 22-én írta, Ungváron. A tábori cenzor pecsétje látható rajta: "ELLENŐRIZVE".  Feladó: Ringel Mór, Ungvár. Címzett: Ringel László, z. 105/31 kmsz [kmsz = közérdekű munkaszolgálatos], Szentes. 
 
A levelezőlap szövege: "Kedvesem! -- Hála Istennek egészségesek vagyunk. -- Rövidesen együtt elmegyünk. -- Ne légy türelmetlen, ha nem kapsz póstát. -- Az idegeidre vigyázz és légy szolgálatkész. Csókolunk"  V. 22.
 
1938-ban hívtak be katonának. Fél évig szolgáltam egy utász zászlóaljban. Megtanítottak pontonhidat építeni, elsajátítottuk a robbanószerkezetek működésének alapjait, az aknakeresés és hatástalanítás fortélyait. Egy dunai szigeten voltunk, Budapest környékén. Miután megjelent a munkaszolgálatos alakulatokról rendelkező törvény, összeszedték és egy kényszermunka zászlóaljnak nevezett egységbe gyűjtötték össze a négy műszaki-utász zászlóalj zsidó katonáit [Voltaképpen közérdekű munkaszolgálatos zászlóaljnak nevezték ezeket a zászlóaljakat, rövidítve kmsz-nek. -- A szerk.]. Egy tiszt volt a parancsnok. Az addigi egyenruhánkat viseltük, de az ujjára sárga karszalagot tűztünk. 1942-ben Ukrajnába vittek minket. Fedezékeket, lövészárkokat ástunk a frontvonal mögötti területen, aknákat szedtünk föl és hatástalanítottunk. Állandóan úton voltunk, egyik helyről a másikra dobáltak minket. Nagyon sokan meghaltak a zászlóaljunkban, sok volt a megnyomorított, karját, lábát vesztett katona. Rettenetes volt. Este, lefekvés előtt mindig arra kértem az Istent, hogy küldjön rám gyors halált, ne kelljen rokkantként szenvednem. 1943-ban a szovjet csapatok megindították a támadást, minket meg áthelyeztek Romániába [Azaz nyilván Észak-Erdélybe kerültek, amelyet az első világháborút lezáró trianoni békekötés 1920-ban Romániához csatolt, és amely a második bécsi döntés után átmenetileg ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után visszakerült Romániához. -- A szerk.]. Vasútépítésre vezényeltek minket, negyven kilométer vasúti pályát építettünk. Onnan aztán ismét Kárpátaljára, egy Volovec nevű faluba vittek minket, a hegyek közé [Volóc (Bereg vm.), 70 kilométerre van Ungvártól. -- A szerk.]. Bunkereket építettünk, erődítési munkákat végeztünk.  1944 tavaszán a parancsnokunkat táviratilag arról értesítették, hogy a zászlóaljunkat áthelyezik Szerencsre. Vonatra ültettek minket, és irány Szerencs. Szerencsről Szentesre kerültünk. Ebben az időben kezdték gettóba terelni a zsidókat. 
 
Leveleztem a családtagjaimmal. Az apámtól kapott utolsó levelezőlapból tudtam meg, hogy az ungvári zsidókat is gettóba vitték. A soron következő szabadságom alkalmával elmentem Ungvárra. A vonat csak Csapig közlekedett, csaknem húsz kilométert gyalogszerrel tettem meg. Ungváron megtudtam, hogy gettót a téglagyárban építették ki. Még messze jártam a téglagyártól, amikor eljutottak hozzám az első emberi hangok, mintha csak egy méhkashoz közelítettem volna. A gettót őrző csendőrök nem engedtek be, az anyámat, az apámat és a húgomat viszont odaengedték a kerítéshez. A kerítés sakktáblaszerűen elrendezett téglákból épült, résekkel. Ezeken a réseken át tudtunk beszélni egymással. Apám megpróbált átszuszakolni egy levelet a résen, de az egyik csendőr észrevette, és elvette tőle. Akkor láttam őket utoljára. 
 
Amikor visszatértem Szentesre, levelezőlapot kaptam apámtól, amelyben arról tájékoztatott, hogy másnap minden zsidót elvisznek a gettóból, és arra kért, hogy ne nyugtalankodjak. Soha többé nem kaptam hírt felőlük. Csak a második világháború után tudtam meg a koncentrációs táborból hazatért ismerősöktől, hogy apámat az auschwitzi megérkezést követően azonnal gázkamrába vitték. Anyám jóval fiatalabbat mutatott a koránál, és jobban tartotta magát, mint apám. Őt és a húgomat munkatáborba vitték, egy lengyelül Sztutowónak, németül Stutthofnak nevezett városba, ami az Odera mentén a lengyel--német határon fekszik [Sztutowo Gdańsktól kissé északkeletre található, a Visztula mellett. Ringel László nyilvánvalóan egy másik kikötővárossal, Szczecinnel téveszti össze, amely valóban az Odera mellett fekszik. -- A szerk.]. A hazatérők beszámolóiból megtudtam, hogy a táborban gyakoriak voltak a kivégzések, állandósultak a bombázások, azt viszont nem tudták elmondani, hogy pontosan hogyan halt meg az anyám és a húgom. Ebből a táborból fakitermelésre terelték ki a rabokat. 1945 tavaszától a szovjet légierő folyamatosan támadta ezeket a munkahelyeket. Látták, hogy emberek mozognak az erdőben, onnan fentről viszont nem tudták megállapítani, hogy kicsodák. Bombáztak, és a bombázásokban sok ember odaveszett. 
 

Interjú adatok

Interjúalany: László Ringel
Interjúkészítő neve:
Ella Levickaja
Interjú készítésének hónapja:
Október
Interjú készítésének éve:
2003
Ungvár, Ukrajna

Kulcsfigura

Mór Ringel
Zsidó név:
Hanna
Születési év:
1881
Születési hely:
(Erdély)
Halálozási év:
1944
Halálozási hely:
Auschwitz
Halálozási hely:
Auschwitz
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Könyvelõ

Additional Information

Also interviewed by:
Survivors of the Shoah Visual History Foundation
Date of interview:
1997

További képek ebből az országból

Blobstein Ábrahám
Neubauer Ignác feleségével, Ljubovval és unokájával, Róberttel
Neubauer Ignác egy barátjával, Schönberger Mojséval
Ringel László anyósa, Hellmann Baila
Weisz József  munkatáborban Rahón

További életrajzok ebből az országból

glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8