Ez a kép a Margit-szigeten készült. Az öcsém van középen, anyám és apám pedig mellette. Nagyon ritka volt, hogy kimentünk valahová úgy, mint ebbe a parkba is. Apámnak ideje se volt, meg Kőbányán mindig messze laktunk mindentől. Apám egy baloldali ember volt, és nálunk a családban ez volt a tradíció. 

 

Anyám az öcsémmel együtt bement a csillagos házba. Most már tudom, hogy hazajött, mert nem érezte jól magát a csillagos házban, összeveszett az unokanővéremékkel.  Útközben fogták el az Új köztemetőnél. Anyámról és a testvéremről sehol nem jelent meg semmi, pedig mindenütt kutattuk. A Vöröskeresztbe is elmentem, semmi nyom nem volt, egyedül annyi, hogy az öcsémnek valami osztálytársa még látta őt kint, Auschwitz mellett 1944 őszén. Akkor még jött egy tél, és ez volt az utolsó nyom, ez is csak a testvéremről. Nem jött vissza, tizenöt éves volt.