Deme Júlia testvérével

+
  • Fénykép készítésének helye:
    Budapest
    Ország neve a fénykép készültekor:
    Magyarország
    Ország neve ma::
    Hungary
Ezen a képen az öcsémmel vagyok. Talán olyan nyolc éves lehettem, az öcsém pedig négy. Ez kép a Paulay Ede utca 43-ban készült, ott lakott anyám testvére, Aranka nagynéném és a két lánya, Magda és Éva.
 
A Klauzál téri életem befejeződött négy-öt éves koromban, utána albérletben laktunk, mentünk albérletből albérletbe. Engem beírattak a Wesselényi utcai zsidó elemibe, ami egy neológ iskola volt [lásd neológ hitközségek]. Az elemi iskolában nagyon furcsa volt. Borzasztóan érvényesült a pénz hatalma. Volt, akiért nevelőnő jött, és az apukája beküldött egy láda ajándékot az osztályba, és voltak csóringerek.
 
Az egyik legborzalmasabb élményem volt ezzel az egész üggyel kapcsolatban, hogy apám állás nélkül volt, éltünk, amiből éltünk, és értem jött apám az iskolához, és én szégyelltem az apámat, mert mindenkinek olyan szép mamája volt meg nevelőnők. És az apám sírt, és ezt nem tudom nekik elfelejteni. A tanító néni végigkérdezte, hogy melyik lánynak mivel foglalkozik a papája. És akkor hát mindenki mondta, hogy nekik üzletük van, ez van, az van. Én azt mondtam, hogy kiflit árul. Erre a többi gyerek bekiabál: pék. Mondom, nem pék, kiflit árul. Mire mondta a tanító néni, hogy ülj le. Mert ezt meg se értette. Én meg úgyse tudtam volna elmagyarázni, mert én csak egy semmi voltam. Nagyon nyomasztott, hogy csak nekem van olyan papám, akiről nem lehet megmondani, hogy mit csinál. Hát így indult az én iskolaévem, mert rendkívül nagy pedagógiai érzéke volt a tanító néninek. Mert én nagyon kicsi voltam, és az első óra előtt a nagyobb lányok elkezdtek velem játszani. Semmi, csak fogócskáztunk. Amikor a tanító néni bejött, mindegyik gyereknek volt annyi esze, hogy visszaszaladt a helyére, csak én maradtam ott szerencsétlenül állva. Mire a tanító néni a legkomolyabb pedagógiai érvekkel megfogott, és sarokba állított. Ezzel kezdődött az én zsidó iskolai tanévem. Gratulálok, ha él még a Margit néni. És ez aztán akkora kedvet adott nekem a tanuláshoz! Nem beszélve arról, hogy amikor hazamentem, és kiderült, hogy sarokba állítottak, ők egy jót nevettek rajta. Ők nem vették komolyan, de én véresen komolyan vettem, hogy csak velem történhetett ilyen borzasztó dolog. Ennek az lett az azonnali következménye, hogy nem szólaltam meg többet az iskolában. Már el akartak vinni az orvoshoz, mert nem akartam beszélni. Ha fölszólítottak, akkor mindig tudtam, de jelentkezni nem mertem. Amíg élek, nem felejtem el, hogy megkérdezték, miért kell nekünk Ábrahámot szeretni. Senki nem tudta megmondani, de én tudtam, és már mindenki leszerepelt a rossz válasszal, amikor  föl mertem nyújtani a kezem, és megmondtam, hogy azért, mert az ősapánk volt. 
 

Interjú adatok

Interjúalany: Júlia Deme
Interjúkészítő neve:
Boros Zsolt
Interjú készítésének hónapja:
December
Interjú készítésének éve:
2004
Budapest, Hungary

Kulcsfigura

Júlia Deme
Zsidó név:
Jitl
Születési év:
1925
Születési hely:
Budapest
Foglalkozása
II. világháború előtt:
varrónő
II.világháború után:
személyzeti előadó, majd marketing osztály vezetője a MÉH Vállalatnál
Névváltozás
  • Születési név: 
    Mailender Júlia
    Névváltoztatás éve: 
    1957
    Névváltoztatás oka: 
    Házasságkötés
  • Születési név: 
    Miklós
    Névváltoztatás oka: 
    Magyarosítás

Másik személy

Frigyes Mailender
Zsidó név:
Sáje Hirs
Születési év:
1929
Születési hely:
Budapest
Halálozási év:
1944
Halálozási hely:
Auschwitz
Country of death:
Poland

További képek ebből az országból

Weisz Ernõ
Lövith Margó és húga, Évi
Spielberger Judit és Ági
glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8