Katarina Jakobovicová és barátnői a homonnai strandon

A felvétel az 1940-es évek végén készülhetett a Laborec folyó partján, Homonnához közel [Laborc -- Homonna folyója. -- A szerk.]. Bal oldalon a nővérem [Katarína Jakobovicová, szül. Jakobovics Katalin (lásd: magyar nevek szlovákosítása)], mellette Klára Atlasová és Irena áll, akinek a vezetéknevére már nem emlékszem. Klári egy zsidó patikus lánya volt. Az Atlas patika, amely a tulajdonosa után kapta a nevét, Homonnán épült. Nyáron a Laborec folyóhoz jártunk. Nagyszerű strandot építettek ki ott a katonák. A strand sok lehetőséget kínált az időtöltésre. Voltak ott kabinok, büfék és tornaszerek. Azt csinálhattunk, ami csak eszünkbe jutott: eveztünk, fürödtünk, úsztunk vagy röplabdáztunk. Kati is nagyon szeretett úszni és röplabdázni. A strandról rendszerint teniszre mentem, este meg sétáltunk. Egészen késő estig elfoglaltuk magunkat. A szabadidőmet úgy tölthettem, ahogy csak akartam. A szüleim sosem szabták meg, mit szabad csinálni és mi tilos pénteken vagy szombaton. Nem nagyon tartottuk a szombatot, mert a családom nem volt vallásos. Amikor anyuka vidékre [Sátoraljaújhelyre] utazott a szüleihez, az apukával rendszerint vendéglőbe jártunk étkezni, erre emlékszem. Tulajdonképpen két testvérem volt, egy nővérem és egy bátyám, de a bátyámat sajnos nem ismertem. Jakobovics Viktornak hívták, elsőként született Sátoraljaújhelyben, de még gyerekkorában meghalt, torokgyulladáshoz hasonló betegséget kapott. A nővérem is Sátoraljaújhelyben született, 1918. május 6-án. Nem szeretek róla beszélni, a halála eléggé megrázott engem [1991-ben halt meg Homonnán. -- A szerk.]. Kati Homonnában járt polgári iskolába, majd Budapesten folytatta a tanulmányait egy bentlakásos iskolában. Gyermekkorunkban anyukám minden nyáron elvitt minket a szüleihez Sátoraljaújhelybe, ahol összejött az összes unoka. Vidáman töltöttük ott az időt.