Ez anyám [Hertelendy Györgyné, szül. Fischer Lujza] a háborús években.
A háború alatt anyámnak mindig össze volt készítve egy kis csomag, és mindig a hóna alatt voltak a rendelkezések, hogy bármilyen igazoltatáskor fel tudja mutatni, mi az, ami "rám és a lányomra sem érvényes". Anyám ugyanis, mielőtt én megszülettem volna, akkor tért át. Valószínűleg biztonságosabbnak látta a jövőt születendő gyermeke szempontjából, és maga amúgy sem tartotta a vallást, nem is volt hívő ember, hát nem okozott ez benne zavart.
Egyszer mégis rendőrök jöttek anyámért. El is vitték, én mögöttük mentem, mert azt mondtam, ha az anyámat elviszik, én is vele megyek. Akkor tizennégy éves múltam. Ez a gabalyodás abból származott, hogy úgy volt nyilvántartva, hogy Fischer Lujza, Hertelendy Györgyné és nem fordítva. Amikor tisztázódott, hogy Hertelendy Györgyné, született Fischer Lujza, hazaengedték. Hogy ebben mennyire volt benne a sógora, doktor Ráday László rokonának, a főispánnak a keze, nem lehet tudni. Több problémánk nem volt sem nekünk anyámmal, sem Ilus nagynénémnek.
