Ez a kép a Tisza-parton készült.
Kedves emlékeim közé tartozik az, amikor lementünk a Tisza-partra az unokatestvéremmel, Francikával és a barátnőjével, és nagyon jól éreztem magamat velük. Ott volt egy elkerített rész az úszni nem tudóknak. Francika ott tanított meg engem mellúszással úszni.
Aztán később volt olyan is, hogy már egyedül mentem le a Tiszára. Már tízen-egypár éves voltam, a háború javában folyt. A strandon a hangszóróból szólt a zene, operettmuzsika. Nagyon szívesen hallgattam az Ábrahám Pál operett részleteit, és nagy megdöbbenésemre egyszer csak kikapcsolták, hogy "Ez zsidó zene". És ez bennem a mai napig megmaradt. És akárhányszor, szeretettel hallgatom Ábrahám Pált, mindig az a jelenet merül föl bennem, amikor elhallgat a strandon a "zsidó zene".
