Ez a nagynéném, az Ilus [dr. Ráday Lászlóné, szül. Fiecher Ilona] férje, doktor Ráday László, aki törvényszéki bíró volt.
Ilus Pesten, az Akadémián zongorázni és énekelni tanult. Nagyon szép, lágy alt hangja volt. Ezt a tanulást olyanszerűen kell elképzelni, mint ma a levelező tagozatot. Bizonyos időközönként -- talán havonta -- Pesten volt, aztán hazavonatozott Csókára, és otthon naponta sokat gyakorolt.
Zongoratanári képesítést szerzett, és noha gyönyörűen énekelt, színpadon sosem szerepelt, olyan lámpalázas volt. Csak templomokban énekelt, a szegedi zsinagógában is, a katolikus templomban, a híres szegedi Dómban, de mindig elbújva az orgona mögött. Csak őt ne lássák, és ő se lásson senkit.
Mielőtt férjhez ment volna, katolizált. Nem a maga jószántából, a Ráday család akarata szerint. Persze így is ő volt abban a családban a "kócos zsidólány". Ezen az sem változtatott, ha a fodrász minden hajszálát külön-külön igazította is be.
Ilus férjének rokona volt a főispán, és a háború alatt László azt mondta neki: "Légy szíves, segíts, Ilucit is elvinnék." Ez a főispán segített Ilusnak is, anyámnak is.
