Kép
A kép az 1930-as évek végén készült. Ez a férjem a családja, itt az egész család, baloldalt ül az édesapa, mellette a legkisebb fia, legszélén a Feldmár nagymama. Feldmár nagymama is túlélte, ő a gettóban volt. Ő élt nyolcvan-nemtudomhány éves koráig, úgyhogy őt még az én gyerekeim is ismerték, ő volt a dédi. Hátul középen az édesanyja, mellette a férjem és a nővére, Lívia. Lívia Bergen-Belsenben volt, és visszajött, viszont az öccsét és az édesanyját elgázosították Auschwitzban. Az édesapja visszajött.
Én a férjemet kétéves korom óta ismerem, egy utcában laktunk Újpesten, és mindig néztem őket, mikor a nagypapájuk sétálni vitte a három unokáját. Ismertem az egész családot. Mindig együtt játszottunk, ők hárman voltak testvérek, mi ketten. A férjem ugyanabba az osztályba járt, mint a bátyám, a Viola utcai elemi iskolában. Aztán mi elköltöztünk Újpestről, és megszakadt a kapcsolat. Ő utána a Szent István Gimnáziumba járt [Föltehetően a Könyves Kálmán Gimnáziumba járt. -- A szerk.], de akkor mi már nem találkoztunk. Zeneiskolába is járt, ő is meg az öccse is, a férjem gyönyörűen csellózott, zenekaruk is volt, fel is léptek néha.
