Ez az én apukám nagyon fiatalon, huszonévesen az első világháborúban, amiben részt vett mint katona. Apám a Pónál volt a magyar hadseregben, van egy csomó kitüntetése. Faragott egy vándorbotot is -- nagyon ügyes keze volt --, bele van vésve minden állomás, ahol csak volt. Isonzo, Doberdo stb. Utána pedig, ahelyett, hogy megnősült volna, elment színésznek. Megtehette, hisz egy nagyon gazdag családnak volt az egy szem fia, s nem kellett neki pénzt keresni, mert volt. Apám körbejárta az országot, volt neki színészkönyve, segédszínész volt, díszleteket festett. Szépen énekelt, zongorázott, gyönyörű hangja volt. Földváry Gyula volt a színészneve. Págerral játszott meg a Honthy Hannával. És küldte a nagyanyám nekik a nagy csomagot, és az egész társulat abból élt. Nagyon tetszett neki ez az élet, ilyen típusú fiatalember volt. De ez a család számára nagy szégyennek számított akkoriban. Úgyhogy aztán kiadták a parancsot, hogy fejezze be és jöjjön haza, és fél évig odaadták valami lakatoshoz. Találtam is egy papírt, amelyben egy lakatosmesteri igazolja, hogy három hónapig tanuló volt nála az apám, és kitanulta a lakatosmesterséget.