Kép
A kép hittanóra után készült, gimnazista koromban a zsidó elemi udvarán. Oda jártunk hittanórára. A háttérben látszik a zsidó templom. Matrózblúzban vagyunk, amiben a zárdisták jártak. Én az ülő sorban balról az első vagyok.
Az osztályban háromszor volt imádkozás: reggel, kilenckor és tizenkettőkor. Olyankor mi csak álltunk, és nem vettünk benne részt. Amikor katolikus hittanóra volt, akkor átmentünk egy másik osztályba, ahol nem volt ki a létszám, mert betegek voltak. Beültünk a hátsó padokba, tanulhattunk vagy játszhattunk, csak beszélni nem volt szabad. Viszont egy héten kétszer mentünk a zsidó iskolába hittanra. Kellett menni, mert a tanító bácsi megküldte az osztályzatot félévkor és évvégén, benne volt az értesítőben. A hittant szükséges rossznak tartottuk. Az anyag nem volt nehéz, és amit ott kellett tanulni, az érdekelt is, gyakorlatilag a zsidó történelem volt. Még az elemiben megtanultunk héberül olvasni. De soha nem fordítottunk, tehát írni sem tudtunk, csak olvasni. Az imakönyv pontozott szövegét olvastuk, mást nem. Amit olvastunk, azt persze nem értettük.
