Az Országos Rabbiképző Intézet templomában 1995. május huszonhatodikán felavatott tábla látható ezen a képen. Drága, feledhetetlen családtagjaink emlékére állíttattam. A Krausz család anyukám testvérei és szülei, valamint édesapjának rokonai, a Kellerek az anyuka édesanyjának rokonai voltak, a Deutschok apukám révén rokonok, a Dóczik pedig a második férjem révén. Nagyon sokan odavesztek a háborúban, az ő emlékükre készíttettem ezt az emléket.
Amikor anyukámmal hazajöttünk a táborból, a család többi tagjairól nem tudtunk semmit. A szülők testvéreiről sem tudtunk semmit, egészen a hazajövetelünkig. Nem volt postaforgalom, nem volt információ, semmi. Anyukámnak mind az öt testvére plusz a családok kinn maradtak, mindenki elveszett. Sándor Auschwitzban maradt. Tulajdonképpen a férfiakat nem a családdal deportálták, hanem internálva vitték Auschwitzba. Március tizenkilencedikén, mikor a németek bevonultak [lásd: Magyarország német megszállása], az azt követő héten összeszedték a mozgásképes férfiakat, és összegyűjtve vitték ki őket átmeneti táborokba. Mindenki Auschwitzban maradt.
Egy anyai nagynéném jött vissza, a Bella. Krausz Dezsőné, Bella. A lánya volt Vera, aki szegénykém nem jött vissza. Akkor tizenhárom éves volt, és elvitte a skarlát. A Bella a háború után meghalt, 1948-ban. Szegény Bella nem akart élni, mert a gyereke a szemefénye volt. És az meghalt. A férje nem jött vissza a munkaszolgálatból. Szóval az anyukám testvérei nagyon megszenvedtek. Egy nőtlen testvére volt még, az Aladár, ő Ukrajnából [munkaszolgálatból] visszajött, a másik testvére, a Viktor Izraelben él. Tehát anyukámmal együtt hárman maradtak életben. Harminchatan maradtak kinn [Azaz haltak meg. -- A szerk.]. Összeszámoltuk.
Apukám testvére, Deutsch Jenő egyik lánya az egyetlen unokatestvérem, aki túlélte a háborút, és Magyarországon él. Nincs is más rokonom. Majdnem minden héten találkozunk, meg telefonon beszélünk több ízben. A testvére és az édesanyja mindjárt bal oldalra került Auschwitzban [Azaz rögtön elgázosították őket. -- A szerk.]. Az édesanyjának, Deutsch Jenőnének, Bözsi néninek éltek még a szülei is, a nyolcvanéves szülők, akikkel együtt vitték Auschwitzba őket. Vernichtolták ['megsemmisít' (német)] őket egyből. Ők is elég vallásosak voltak, mint mi.
A férjem testvérét, Dóczi Antit 1944-ben hurcoltak munkaszolgálatra, és ott halt meg.
Emléktábla az elpuszult családtagoknak
The Centropa Collection at USHMM
The Centropa archive has been acquired by the United States Holocaust Memorial Museum in Washington, DC. USHMM will soon offer a Special Collections page for Centropa.
Academics please note: USHMM can provide you with original language word-for-word transcripts and high resolution photographs. All publications should be credited: "From the Centropa Collection at the United States Memorial Museum in Washington, DC".
Please contact collection [at] centropa.org (collection[at]centropa[dot]org).