Ez a húgom [Czitrom Anna, szül. Molnár Anna]. Ezt a képet képeslapként küldhették, a címzett Friedenthál Nándor és neje. Friedenthál Nándor felesége, az édesapám [Molnár Albert] húga volt, Gizella néni. Édesanyám [Molnár Albertné, szül. Féder Regina] halála után ők vették örökbe a húgomat. A lap szövege: 'Emlékül, Nagyborosnyó, 1914. május 1-ről. Annuska 2 és negyed éves korában'. A húgom, Annus 1912-ben született. Az elemit Nagyborosnyón végezte. De Nagyborosnyón csak hat osztály volt, és utána négy polgárit járt itt, Sepsiszentgyörgyön a Mikóban [Székely Mikó Kollégium], és nagymamámnál [Féder Franciska] lakott. A húgom 1932-ben ment férjhez, a sógoromat Czitrom Ferinek, Ferencnek hívták. Brassóban éltek, majd [a második világháború után] kérték, hogy elmehessenek [kivándorolhassanak] Izraelbe. Mindenkit kiengedtek, aki akart menni. És a zsidók futottak Romániából. Nagyon kevés maradt. Hát csak [Sepsi]Szentgyörgynek is több mint háromszáz zsidó lakosa volt. Mindenkinek adtak [útlevelet], zsidóknak, akik végleg akartak menni, hát minden nekik [a román államnak] maradt, mindeniknek volt háza, olyan zsidó nem volt, hogy ne lett volna. És még a tetejében az volt követelve, hogy teljesen rendbe kell hozni [a házat]. Az ajándékot csak úgy fogadta el a román állam, hogyha pontra van téve, minden lefestve, ajtó, ablak, padló, minden. A sógorom itthon kereskedő volt, de Izraelben -- mivel nem beszélte a héber nyelvet -- egy Romániából származó mészárosnak lett a segédje, ő szeletelte a húst. 1999. februárban halt meg a húgom, Izraelben.