Így nézett ki akkor régen egy nem túl jómódú zsidó családnál az esküvő. Anyukám egyik testvérének a lánya házasodott, de hogy melyik testvérének a lánya, azt nem tudom.
Van egy esküvői emlékem nekem is még gyerekkoromból. Apai nagypapámékhoz nem nagyon jártunk, mert nem volt pénz utazgatni. Egyszer voltunk ott hárman, gyerekek egy esküvőn, és az nagyon jó volt, mert volt egy nagy kert. És volt egy kemence, és én mint vendég ott aludtam a kemence tetején. Ez nagyon érdekes volt. Akkor kaptam ruhát, az is ritka dolog volt, ruhát kapni esküvôre. És én nagyon boldog voltam. Nagynéném, Libi esküvôje volt. Ő is Auschwitzban végezte. Munkácson laktak, onnan vitték el. Rendes esküvô volt, szép fehér ruha volt rajta és konfettit dobáltak. Mikor ment ki a kapun a templomból, akkor konfettit dobáltak. Annyira tetszett, voltam olyan öt-hat éves. Jó kaják voltak akkor, szóval jól buliztam.
