Glück Ilona unokatestvérével, Weisz Klárával

+
  • Foto aufgenommen in:
    Szeged
    Ländername:
    Magyarország
    Name des Landes heute:
    Hungary
1918 körül, hat-hétéves kormomban készült rólam és Klári unokatestvéremről ez a kép. Itt már túl voltam a kopasz időszakon, göndör hajam volt, és nagy masnit raktak bele - akkor ez volt a divat. Klárinak is ekkora masnija volt, pedig itt ő már elmúlt 15 éves. "Klári és Ilonka" - ez áll a kép hátulján. Apukám szólított engem Ilonkának, de nekem ez hosszú volt, nem szerettem így a nevemet.  Mikor diák lettem, mondtam, elég az nekem, hogy "Ila", ilyen röviden, és átalakítottam magamat Ilának. De jópofa, nagyon eleven kislány voltam én, ezt mesélték: minden érdekelt, mindenre odafigyeltem.  
 
A fényképész kislánykoromban mindig teniszütőt adott a kezembe, mert nagyon szerettem volna teniszezni, de erre később is csak egy-két alkalommal volt lehetőségem. Amúgy sportoltam - úsztam, atletizáltam, eveztem -, de a tenisz nagyon drága volt. Akkoriban nem a síelés, hanem a tenisz volt a legdrágább sport. Új-Szegeden gyönyörű, parkos, hálóval elkerített teniszpályák voltak, ahova a jómódúak iratkoztak be, mert ott többet kellett fizetni: teniszpálya bérlet, labda meg ruha is kellett.
 
Klári édesanyám legidősebb nővérének, Emíliának a lánya volt. Mili néni Arad-Pankota mellett került férjhez egy férfiszabóhoz - a családunk tele volt szabókkal -, és még a háború előtt halt meg természetes halállal. Nem volt olyan nagyon öreg, hetven év körül volt, de akkor az is nagyon nagy dolognak számított. Két fia volt és Klári, a lánya. Az egyik fia, dr. Weisz István Békéscsabán volt ügyvéd; családos volt, született egy kisgyereke is. 1944-ben elhurcolták családostul, eltűntek, semmit nem tudtunk meg róluk. Mili néni kisebbik fia, Weisz Mihály férfiszabó lett, mint az édesapja. Még a háború előtt megnősült, és született két ikerlánya. Misi a családjával még el tudott menekülni Izraelbe, de hogy ott mi lett velük, nem tudom, mert a háború után csak innen-onnan, szóbeszédből lehetett megtudni, ki hova menekült. 
 
Amikor kicsi voltam, Klári unokatestvérem sokat vendégeskedett nálunk. Szeged nagyvárosnak tűnt neki Pankotához képest, ahol ő és a családja éltek. Én is sokszor nyaraltam náluk Arad-Pankotán. Életemben először Aradon voltam zenés-táncos kávéházban, egy újságíróklubban, aminek még kerthelyisége is volt. Mindig nagyon szerettem táncolni, ez volt a mániám. Kicsi koromban táncosnő akartam lenni, de a nagymamámnak ez nem tetszett, azt mondta, ilyet még mondani sem szabad. 
 
Később, amikor Klári már felnőtt és férjhez ment, Nagyszalontára költöztek. Ott is gyakran jártam egészen tizenhat-tizenhét éves koromig. Anyukámnak több unokatestvére élt Szalontán, egyiküknek péksége volt - ő volt az egyetlen pék a családban. Nagyszalonta egy kis lapos alföldi városka, de nagyon kedves volt nekem. Kláriéknak szép otthonuk volt a főtéren, a Csonka-torony éppen a házuk mellett állt. Orvos volt a férje, nagyon szépen éltek, és egy kisfiuk is volt, aki pár éves lehetett, amikor jött a deportálás. Ők is elpusztultak, mind a hárman eltűntek. 
 

Interview details

Interviewte(r): Zoltánné K.
Interviewt von:
Kádár Judit
Monat des Interviews:
Augusztus- Január
Jahr des Interviews:
2007-2008
Hódmezővásárhely, Hungary

HAUPTPERSON

Zoltánné K.
Jüdischer Name:
Ráchel bat Yehuda HaLévi
Geburtsjahr:
1912
Geburtsort:
Szeged
Beruf
Vor dem 2. Weltkrieg:
Titkárnő
nach dem 2. Weltkrieg:
Titkárnő
Familiennamen
  • Vorheriger Familienname: 
    Glück Ilona
    Grund der Namensänderung: 
    Magyarosítás
  • Vorheriger Familienname: 
    Gelei Ilona
    Jahr der Namensänderung: 
    1945
    Grund der Namensänderung: 
    Házasság

Mehr Fotos aus diesem Land

Der Grabstein für Imre Rosenbergs Familie in Ungarn
Mein Grossvater vor unserem Haus
Judith Rosenberg
Mein Vater als junger Mann
Hochzeitsfoto von Eva und Lajos Eichler kurz nach dem Krieg in Budapest
glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8