Ő az anyai nagyanyám, Török Dezsőné Glück Jeanette. Az anyakönyv szerint a keresztneve Janka, de ő így, franciásan használta, így írta alá a családnak küldött lapokat. Fiatalkorában nem tudott jól magyarul, a Glück családban, Jolsván, a tizenkilencedik század hetvenes-nyolcvanas éveiben minden bizonnyal németül beszéltek. Tizenhat éves volt, amikor az édesanyja meghalt, és ő nem sokkal utána kiment Bécsbe, az édesapja [tehát: anyai részről az egyik dédapa] fivéréhez és a feleségéhez. Nekik több elegáns cipőüzletük volt Bécs belvárosában. Itt kitanulta a cipőkereskedő szakmát. Az természetes, hogy itt csakis németül beszélt. Az már meglepőbb, hogy az édesapjának, testvéreinek Budapestre írt lapokon nem csak a szöveg német nyelvű, hanem a címzés is: Erzsébet körút helyett Elisabetring. Így azon a lapon is, amelyen 1901 szeptemberében szép gót betűs írással kívánt boldog újévet. A német és héber feliratú képeslap egyébként a prágai zsidó városházát és régi-új templomot ábrázolja.
