Szeszlerné Göndör Márta a szüleivel

+
  • Fénykép készítésének helye:
    Sátoraljaújhely
    Ország neve a fénykép készültekor:
    Magyarország
Ez én vagyok a szüleimmel, Göndör Hermannal és Hermannéval [szül. Friedrich Olga]. A kép Sátoraljaújhelyen készült az 1940-es években. 
 
1934-ben, 15 évesen Pestre kerültem, ahol egy teljesen más légkör, más társadalmi állapot, más társadalmi helyzet volt. A zene által bekerültem a felső tízezerbe. Nekem egyáltalán nem voltak szűkek a társadalmi határaim. Erzsike néninél, anyám másod-unokatestvérénél voltam kosztos gyerek 1934 szeptemberétől 1936-ig, aztán szünet jött. Apám nagyon beteg lett, és nem mehettem vissza Pestre, otthon kellett maradnom [Sátoralja]Újhelyen. Apám 53 évesen vörhenyt kapott, és azt hiszem, nagyon megviselte a szívét. Betegállományból pedig nem lehetett engem Pesten tartani. Bár Erzsike néni nagyon méltányos árat szabott, mert 100 pengőt kért egy hónapra, amit anyám még le is alkudott 80-ra, és Erzsike néni úgy adott enni, mint minden lányának, én voltam a negyedik. 
 
1936 után apa agyvérzése miatt nem jöhettem vissza Budapestre a gimnáziumba, akkor elvégeztem a négy polgári és a gimnázium közötti különbözetit. Az ötödik, hatodik osztály otthoni elvégzéséhez egy házitanítót járattak hozzám, majd levizsgáztam. A piaristáknál, ahová vizsgázni jártam, a tanárok olyan kedvesek voltak, hogy megkönnyítsék a dolgomat, 8 hetenként meghallgattak. Így negyedévente elintézettnek tekinthettük, mondjuk, a különbözeti algebrát és a latint, ami a polgáriban nem volt. Aztán az ötödik, hatodik osztálynak az anyagát is így részletekben kérdezték ki. Kellett szóbelizni és írásbelizni is. Az írásbeli dolgozatomat elkérte Laci bátyám tanára, elolvasta, és egy barackot nyomva a fejemre, azt mondta: "Maga is egy Göndör!" 
 
Sátoraljaújhelyen elvégeztem a két osztályt, meg a különbözeti két osztályt, és átkerültem Sárospatakra. A sárospataki hegedűtanárom rendezte a koncertet Zathureczky Edének [1903--1959, hegedűművész. 1929-től a Zeneművészeti Főiskola tanára, majd igazgatója. 1957-től az USA-ban élt. -- A szerk.], ahol én is ott voltam. Odamentem köszönni. A Zeneakadémián sosem mertem megközelíteni, mert ő a zsűriben volt, de persze ő minden növendéket ismert valamilyen szinten, most azonban odamentem gratulálni neki. Zathureczky nagyon örült nekem. Azt mondta: "Hát megvan! Keressük, a legjobbak között volt, miért van itt? Az Édesapjának javulást, aztán majd keressen meg engem, fel van véve!" Így lettem a Zeneművészeti Főiskola hallgatója. Ez nem volt akkor akármi! 
 
A zsidótörvények [lásd: zsidótörvények Magyarországon] alatt nőttem bele a diplomába. Nagyon sok biztatást kaptam és ingyen tanítást, mert azért sose kért pénzt, hogy velem külön foglalkozott. Felhozatta apámat is a lakására, és ott dicsért engem. Nekem nagyon sokat adott a Zeneakadémia. Amikor népzenéből kollokváltam a gregorián és a magyar pentaton népzene összehasonlításából, az sosem felejtem el. Amit tudtam, azt megfeleltem, amit nem, ott hallgattam. Kaptam a súgást, de én csak nem mondtam. A harmadik visszakérdezés után Kodály Zoltán, a tanár, elkérte a leckekönyvemet. Visszaadta, és én azt láttam beleírva, kitűnő. Háromszor sem mondtam semmit! Nagyon szerettem Kodályt, és nagyon hálás vagyok, hogy találkozhattunk. A metodika tantárgy is nagyon érdekelt, és Waldbauer Tanár úr vonósnégyese elbűvölt [Waldbauer Imre (1892--1952) hegedűművész és Kerpely Jenő (1885--1954) gordonkaművész által 1909-ben megalapított kvartett. A második világháború előtt a kor vezető hazai kamaraegyüttesének számított, mely kortárszenei produkciók mellett a klasszikus vonósnégyes-repertoárt is ápolta. Waldbauer Imre 1919-től a Zeneművészeti Főiskola tanára volt. 1946-ban az Egyesült Államokban telepedett le. -- A szerk.]. A Zeneakadémia lehetőséget adott, hogy önként, ismétlőként diplomázzak, még egyszer járjak egy tanévet. Be is iratkozhattam, fizettem a tandíjat, de nem számoltak bele a zsidótörvény arányszámába [lásd: zsidótörvények Magyarországon]. Abban nem volt már rám hely, de tanulhattam, és ez nagyon fontos volt. A diplomám már a harmadik zsidótörvény után lett az enyém.
 
Fiatal diplomásként, amikor másodjára sem mehettem vissza Pestre, akkor én már tanítottam [Sátoralja]Újhelyen. Apámnak agyvérzése volt, az apai nagyanyám is még élt, és két beteget anyám nem győzött, akkor egy évet otthon voltam és tanítottam. Minden Waldbauer-koncertre feljöttem félárú jeggyel, volt hol aludni, még enni is adtak, és másnap visszamentem. Már pénzkereső voltam. Világvevő rádiót vettem és lisztet. Varázsszemes, Philips nagyon jó rádió volt. Világvevő rádió volt, így angol rádiót is lehetett hallani, csak nem volt szabad. Rengeteg szép zenét is hallgattunk.

Interjú adatok

Interjúalany: Göndör Márta Szeszlerné
Interjúkészítő neve:
Szőllős Kata
Interjú készítésének hónapja:
Március
Interjú készítésének éve:
2003
Budapest, Hungary

Kulcsfigura

Göndör Márta Szeszlerné
Születési év:
1919
Születési hely:
Sátoraljaújhely
Meghalt:
after WW II
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Hegedűtanár
II.világháború után:
Hegedűművész, zenekari hegedűs
Névváltozás
  • Születési név: 
    Göndör Márta
    Névváltoztatás éve: 
    1946
    Névváltoztatás oka: 
    Házasságkötés

Másik személy

Herman Göndör
Születési év:
1883
Születési hely:
Nyírlövő
Halálozási év:
1944
Halálozási hely:
Auschwitz
Country of death:
Poland
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Körzeti állatorvos
glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8