Shoval Erika

Ezen a fotón középen a lányom, Shoval Erika [született Grossmann] látható. A fotó feltehetően a kolozsvári művészeti líceumban készült, Erika ebbe az iskolába járt.

A lányom, Erika itt, Désen született 1951. március tizedikén. Erikának Cserna a zsidó neve a férjem anyja után. Két és fél éves volt, mikor kapott egy tébécével fertőzött injekciót, és megbetegedett. Nagyon beteg volt, az egész lába dagadt, most is dagadnak a lábai. Erika Kolozsvárt járt a művészeti líceumba, ő lett az első a felvételin. A Budai Nagy Antal utcában volt az iskola. Azt elvégezte, és aztán bement az egyetemre, ott, Kolozsvárt a szépművészetire járt. Sok mindent tanult ott, nem csak a rajzot. Írt verseket is, még az iskolával volt Csucsán [Ciucea], a Goga-versenyen, ahol az ő verse kapta a második díjat [Octavian Goga román költő Csucsán élt, lakóháza ma Goga-emlékházként működik. – A szerk.]. Első díj nem volt, és a második díjat ő nyerte meg. Nagyon sok verset írt, és küldött újságoknak, az „Albatros”-nak, mindenfelé írt verseket, és kapott sok pénzt [a publikációkért].

Az én lányom először férjhez ment egy besszarábiaihoz, mondhatni, orosz származású fiúhoz, petróleummérnök volt [kőolaj-kitermelésnél dolgozott]. Cernev Gigelnek hívják. A lányom rajztanárnő volt, kikerült Moineşti-re, oda helyezték ki, ott ismerkedtek meg. Aztán én rájöttem, hogy milyen rossz ez a vegyes házasság. Amikor eljött, és megkérte a lányom kezét, azt mondtam: „Nem! Ha akarsz, főbe lőhetsz, de nem adom a lányomat hozzád feleségül. Beteges lány, nem egy gazdag lány, ti gazdagok vagytok, nem csinálsz vele egy jó partit. Van zsidó kérője, menjen ahhoz.” És a lányom visszament Moineşti-re, mert ugye szolgálatban volt, és rá egy hétre megtartotta az esküvőt nélkülem. Jó fiú volt, nem volt rossz fiú, és jó család volt. Egyetlen gyerek volt, és jól szituált emberek voltak a szülei, orvos volt az apja, és az anyjának is megvolt az egyeteme.

Nem akartak maradni Moineşti-en, és a vejem kapott állást Câmpinan mint petróleummérnök, és Erika kapott állást Ploieşti-en mint tanárnő. De valaki megfúrta a vejemet ¬– mert kellett neki az az állás –, hogy a felesége el akar menni Izraelbe. Pedig Erika nem akart. És akkor kitették abból az állásból Câmpinan. És akkor elhatározták, hogy tényleg elmennek Izraelbe. Erika Kolozsváron végezte az egyetemet, és járt abban az időben a főrabbival, Rosennel [Lásd: Rosen, Moses], a kórussal. És beszélt Rosennel, elmondta, mi a helyzet. Azt válaszolta, hogy menjenek Bukarestbe, és elintézik. Tényleg, nagyon hamar meg is kapta az útlevelet.

Elment Izraelbe a férjével együtt 1975-ben vagy 1976-ban, de a fiú nem szerette Izraelben, és elment Ausztráliába. Úgy volt a mese, hogy Erika azt mondta, ő addig nem megy, amíg nincs lakás, nem megy hányódni. Elég volt Izraelben, hogy nem volt két évig lakása. Én akkor elmentem Izraelbe – ez az 1970-es évek végén lehetett –, hogy ne legyen a lányom tiszta egyedül, és azt mondtam Erikának: „Erika, nekem az a véleményem, hogy ne menj utána. Itt állásod van. Van háromszobás lakásod. Be vagy rendezkedve. Minek menjél a nagyvilágba? Nem vagy egészséges, ne menj sehova, drága, ülj itt.” Azt mondja: „Nem is jut eszembe, hogy menjek. Mi van Ausztráliában, és nincs Izraelben?” És a lányom beadta a válópert, és elvált tőle. De én azt hittem, hogy nem fog akarni elválni. Igaz, hogy azt mondtam: „De nem muszáj hallgass a szavamra, te csinálj a szíved szerint, és menj az eszed után, mert van már életfelfogásod, mindened. Ahogy te gondolod.” „Nem, mámá – azt mondja –, ha mostanig nem akart gyereket. Nekem pedig az volt az álmom, azért mentem férjhez, hogy legyen egy gyermekem. Férfit tudtam volna magamnak kapni úgy is. Mind menni akart, most, mikor berendeztünk, van lakásunk, mindenünk, most rájött a menés? És állásban volt. Ha ő elment, akkor menjen, nem fogok utánamenni.”

És aztán megismerkedett a mostani férjével, ez egy egyszerű zsidó fiú volt, ott született Izraelben, és nagyon jó házasság lett belőle. Shoval Moninak hívják a férjét. Tulajdonképpen Shoval – azt mondta Erika – Simont jelent. Én nem tudok vele beszélni egy szót se. Mert ő csak héberül tud és angolul. Mikor jön a vejem, nem eszik nálam semmit. Van az a kóser konzervje, de beteges a gyomrával, főtt húst eszik. De nagyon kóser, nagyon vallásos. Van öt testvére, mindegyikkel jól van Erika. Szép magas ember, hál’ istennek, hogy jól vannak. Ktarsában [Kefar Sava?] laktak, ott kapott két iskolát a lányom, egy nagyon vallásos iskolában tanított, és egy nem olyan vallásos iskolában is volt egy fél normája. Nagyon meg volt elégedve. Rajztanárnő, fest még, és még tanít gyermekeket otthon. Ghinot Shomronon vettek nemrég egy házat, mert ott olcsóbbak voltak a lakások, és a lányom mindenáron kertes házat akart. A férje a Schwartzkopfnál dolgozik, beveszi az árut, és továbbadja, komputerrel dolgozik. Van egy kislányuk, Saphir, tizennégy és fél éves [1991-ben született]. Szép magas, nagyon-nagyon szép lány. És nagyon jól tanul. Ő is ír verset, már jelent meg újságban kétszer verse. Erika még tanította, rajzolni is tanítja most a leánykát. Modellező akar lenni telefonoknak, ilyesmiknek.