Ez a lányom, Shoval Erika [született Grossmann], a férje, Shoval Moni és az unokám, Saphir.
A lányom, Grossmann Erika itt, Désen született 1951. március tizedikén. Erikának Cserna a zsidó neve a férjem anyja után. Erika Kolozsvárt járt a művészeti líceumba, ő lett az első a felvételin. A Budai Nagy Antal utcában volt az iskola. Azt elvégezte, és aztán bement az egyetemre, ott, Kolozsvárt a szépművészetire járt. Az én lányom először férjhez ment egy besszarábiaihoz, mondhatni, orosz származású fiúhoz, petróleummérnök volt [kőolaj-kitermelésnél dolgozott]. Cernev Gigelnek hívják. A lányom rajztanárnő volt, kikerült Moineşti-re, oda helyezték ki, ott ismerkedtek meg. Aztán én rájöttem, hogy milyen rossz ez a vegyes házasság. Amikor eljött, és megkérte a lányom kezét, azt mondtam: „Nem! Ha akarsz, főbe lőhetsz, de nem adom a lányomat hozzád feleségül. Beteges lány, nem egy gazdag lány, ti gazdagok vagytok, nem csinálsz vele egy jó partit. Van zsidó kérője, menjen ahhoz.” És a lányom visszament Moineşti-re, mert ugye szolgálatban volt, és rá egy hétre megtartotta az esküvőt nélkülem.
Nem akartak maradni Moineşti-en, és a vejem kapott állást Câmpinan mint petróleummérnök, és Erika kapott állást Ploieşti-en mint tanárnő. De valaki megfúrta a vejemet ¬– mert kellett neki az az állás –, hogy a felesége el akar menni Izraelbe. Pedig Erika nem akart. És akkor kitették abból az állásból Câmpinan. És akkor elhatározták, hogy tényleg elmennek Izraelbe. Erika Kolozsváron végezte az egyetemet, és járt abban az időben a főrabbival, Rosennel [Lásd: Rosen, Moses], a kórussal. És beszélt Rosennel, elmondta, mi a helyzet. Azt válaszolta, hogy menjenek Bukarestbe, és elintézik. Tényleg, nagyon hamar meg is kapta az útlevelet.
Elment Izraelbe a férjével együtt 1975-ben vagy 1976-ban, de a fiú nem szerette Izraelben, és elment Ausztráliába. A lányom elvált tőle. És aztán megismerkedett a mostani férjével, ez egy egyszerű zsidó fiú volt, ott született Izraelben, és nagyon jó házasság lett belőle. Shoval Moninak hívják a férjét. Tulajdonképpen Shoval – azt mondta Erika – Simont jelent. Én nem tudok vele beszélni egy szót se. Mert ő csak héberül tud és angolul. Mikor jön a vejem, nem eszik nálam semmit. Van az a kóser konzervje, de beteges a gyomrával, főtt húst eszik. De nagyon kóser, nagyon vallásos. Van öt testvére, mindegyikkel jól van Erika. Szép magas ember, hál’ istennek, hogy jól vannak. Ktarsában [Kefar Sava?] laktak, ott kapott két iskolát a lányom, egy nagyon vallásos iskolában tanított, és egy nem olyan vallásos iskolában is volt egy fél normája. Nagyon meg volt elégedve. Rajztanárnő, fest még, és még tanít gyermekeket otthon. Ghinot Shomronon vettek nemrég egy házat, mert ott olcsóbbak voltak a lakások, és a lányom mindenáron kertes házat akart. A férje a Schwartzkopfnál dolgozik, beveszi az árut, és továbbadja, komputerrel dolgozik. Van egy kislányuk, Saphir, tizennégy és fél éves [1991-ben született]. Szép magas, nagyon-nagyon szép lány. És nagyon jól tanul. Ő is ír verset, már jelent meg újságban kétszer verse. Erika még tanította, rajzolni is tanítja most a leánykát. Modellező akar lenni telefonoknak, ilyesmiknek.
