A képen apám [Nógrád Ignác] látható az 1930-as években, Újpesten, a ház udvarán.
Édesapám a Felvidéken született 1889-ben, talán Zilinában [akkor Zsolna, város Trencsén vm.-ben]. Úgy emlékszem, hogy ő is mindig öltönyben és kalapban járt, ugyanúgy, mint a család többi férfitagja. Nem viselt sem szakállt, sem pajeszt. Fényes, barátságos barna szeme és haja volt.
Nem tudom, mi volt édesapám eredeti szakmája. Mint sokan mások a családból, ő is a helyi bőrgyárban dolgozott, valami mester vagy művezető beosztásban [Valószínűleg a Wolfner Bőrgyárról van szó. Lásd: bőrgyárak Újpesten. -- A szerk.]. Négy éves voltam, amikor 1914-ben behívták katonának. Amikor hazajött, már nagyobbacska voltam, kilenc éves. Ma is előttem van, amikor az Attila utcában szembejött velem egy férfi orosz ingben, gimnasztyorkában, erősen lesoványodva. Az édesapám volt, akit csak nagy nehezen ismertem meg, hiszen kiskoromban láttam utoljára. Ő viszont felismert, örültünk egymásnak. Volt nagy öröm otthon! Rohantam a gyárba édesanyámhoz, hogy itt van, hazajött! Oroszországban fogságba esett, majd megszökött, és Kínán keresztül, 1919-ben jött haza. A hadifogság nem törte meg, egészségesen tért haza. Ugyanolyan jó kedélyű maradt, mint annak előtte, de nem mesélt soha a háborúról és a katonaságról.
Őt nem hurcolták el Auschwitzba. Előbb halt meg valahol, de nem tudom, hogy hol.
