Mittelman Ármin és Árminné

Mittelman Ármin és Árminné
+
  • Fénykép készítésének helye:
    Marosvásárhely
    Ország neve a fénykép készültekor:
    Magyarország
    Ország neve ma::
    Romania
Ez a kép az anyai nagyszüleimet, Mittelman Ármint és Weisz Saroltát ábrázolja, ifjú házasok lehettek, az évet nem tudom, de úgy látom, nagyon fiatalok voltak. A kép Marosvásárhelyen készült. Anyai nagyapám Lippán, Arad mellett született 1863-ban, és onnét került Marosvásárhelyre, vagyis előzőleg Szászrégenbe. Nagyapám egy magas, szép, sudár valaki volt, bajusza volt idős korában is. Öregkorában is nagyon jó megjelenésű volt. Én négy éves voltam körülbelül, amikortól emlékeim vannak róla. Nagyon szerettek engem, én voltam az első unoka, és pláne később, amikor édesapám megbetegedett, édesanyám apámmal járta a kórházakat, és én sok időt töltöttem náluk. Tehát nagyon hozzánőttem, különösen nagyapához, mert hát nagymama már akkor nem élt. Nagypapának polgári iskola végzettsége volt, az már akkor egy nagy dolog volt, hogy ha nem is diplomája, de mégis egy középiskolája volt. Így kerülhetett ő a bankba: a Marosvásárhelyi Takarékpénztár igazgatója volt. Pillanatnyilag a Casa Armatei [Katonaság Háza] van ott a sarkon [a Petőfi téren]. Ez egy komoly intézmény volt, tehát neki egy komoly beosztása volt. Nagy tiszteletnek örvendett, tekintettel arra, hogy egy nagyon becsületes, értelmes ember volt. Nem volt gazdag soha, őneki fizetése volt, és ebből tartotta el az öt gyermekét és a feleségét. Nagyapáék neológok voltak. Nagyapa nem imádkozott otthon, legalábbis az én időmben. Lehet, hogy ífjúkorában igen, de Arad mellett általában asszimilált zsidók voltak, akik a zsidóságukat megtartották, de a magyar kultúrán nőttek fel. Mittelman nagyapa nagyünnepekkor kalappal ment a templomba, amíg élt a felesége, otthon is kóser háztartás volt, de nagymama halála után, miután nagyapa másodszor megnősült, református nőt vett el feleségül, többet nem volt kóser háztartás, de a nagyünnepeket mindig megtartotta. A nagyszülői ház Marosvásárhelyen volt, [Szász]Régenben csak abban az időben lakott, amikor anyukám és Sándor öccse született. Nagyapámnak öt gyereke volt, a többiek már itt születtek. Nem tudnám megmondani, melyik évben költözhettek Marosvásárhelyre, de édesanyám már itt járt iskolába, tehát akkor ez azt jelenti, hogy egész kicsi korban került ide. [Maros]Vásárhelyen nagyapáéknak nem volt saját házuk, hanem a Mestitz házban laktak, a Dózsa György utcában -- pillanatnyilag a bőrgyógyászat van ott. A Mestitz család lakott az emeleten [a Centropa Scheiner Júliával (szül. Mestitz Júlia) is készített interjút, akinek a szüleit említi itt Diamantstein Zsuzsa. -- A szerk.], és nagyapáék a földszinten laktak, nagyon-nagyon jó viszonyban voltak. Mikor anyuka özvegyen maradt, itt laktunk a nagyapáékkal mi is, addig, míg anyuka két év múlva újra férjhez nem ment. Nagyapáéknak -- érdekes módon nagyon jól emlékszem a lakásra -- három nagy szobájuk volt, meg konyha, fürdőszoba. Nagymama vezette a háztartást. Két lány volt [aki besegített neki], magyar lányok voltak, vidékről kerültek be, az egyik segített a konyhán -- akkor normális három étkezés volt, és meleg vacsora, tehát ott főzni kellett --, a másik lány takarított, meg biztos a gyerekekre is ügyelt. Nagymamám, nagyapa első felesége zsidó volt, a leányneve Weisz Sarolta. Belényesen született [Bihar vm.]. Nem tudnám megmondani, hogy hol ismerkedtek meg, de nem megrendezett [lásd: házasságközvetítő, sadhen], hanem valószínűleg szerelmi házasság volt -- nagymamám egy csinos, bájos, szép asszony volt. A nagymama életében tartották a zsidó szokásokat, kóser háztartást vezettek. Nagyapa nem volt vallásos ember, nem volt ortodox beállítottságú, hanem neológ. Nagymamám nagyon korán, 1926-ban meghalt, agytumora volt, és egy időben a nagyapám testvére vezette a háztartást, de akkor is rendesen megtartottuk az ünnepeket, például a Peszáhot kicserélt edénnyel, kenyér nélkül, a szédereket. El volt téve egy garnitúra konyhai edény, no meg az ebédhez való porcelán, és amikor jött a húsvét, akkor az ezelőtti edényeket eltették egy ládába, és elővették azt, ami nem volt homesz [Hámeces, azaz ami nem érintkezhetett a hameccel. -- A szerk.]. A széderestéket a nagytata vezette, és akkor összegyűlt a család, aki még volt.

Interjú adatok

Interjúalany: Zsuzsa Diamantstein
Interjúkészítő neve:
Negrea Júlia, Badic Vera
Interjú készítésének hónapja:
Március
Interjú készítésének éve:
2004
Marosvásárhely, Romania

Kulcsfigura

Ármin Mittelman
Születési év:
1863
Születési hely:
Lippa
Halálozási év:
1944
Halálozási hely:
Auschwitz
Halálozási hely:
Auschwitz
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Bankigazgató

Másik személy

Árminné Mittelman
Születési év:
1870
Születési hely:
Belényes
Halálozási év:
1926
Halálozási hely:
Marosvásárhely
Meghalt:
before WW II
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Háztartásbeli

További képek ebből az országból

Mittelmann Lajos és Bauer Betti házassági anyakönyvi kivonata
Steinmetz Bella báli ruhában
Gáspár Anna Éva osztályképe a  Zsidó Gimnáziumban
Moskovits Jenõ, a zsidó iskola igazgató-tanára a gyerekekkel
Deutsch Éva az unokatestvérével

További életrajzok ebből az országból

glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8