Látogatók Amerikából

Látogatók Amerikából

Kép
A kép 1966-ban készült a pesti Duna-parton (háttérben a Szabadság híd és a Gellért Szálló), amikor a Joli testvérem és a férje, Hámori Ferenc először látogattak haza az USA-ból. A képen balról jobbra: Hámori Ferenc, a másik nővérem, Velenczei Sándorné [született Szántó Klári], Joli testvérem [Hámori Ferencné], én, Magda testvérem [Zwirn Ferencné], Klári lánya, Velenczei Ágnes és a férje, Velenczei Sándor. Velenczei Sándor Klári második férje. Hámori Ferenc is Joli második férje. Mindkettőjük első férje elpusztult a holokausztban. Klári a háború után összekerült Velenczei Sanyival, aki a bátyámnak volt a cserkésztársa a Jókai Cserkészcsapatban, és négyéves koromtól ismertem, és az imádott gyerekkori barátom volt. Már régebben el akarta venni Klárit, de neki nem volt elég előkelő, mert könyvkötőinas volt. A háború után megkérte Klári kezét. Klári fölhívta Magdánkat: 'A Sanyi megkérte a kezemet. Hozzámenjek?' Azt mondta neki a Magda, hogy 'Számold ki a gombjaidon!'. Hát igent mondott, és 1947-ben hozzáment. Sanyi régóta tagja volt a Szociáldemokrata Pártnak, 1945 után városi képviselő is volt. Szegény, ahány rendszerváltozás volt, az annyiszor volt börtönben. Horthyék letartóztatták, arra én nem emlékszem pontosan, az egy rövid volt. 1944--1945-ben munkatáborban volt Borban, 1950-ben letartóztatták, és 1953-ig Recsken volt. Recsken volt egy kivizsgáló bizottság [a szabaduláskor], és kérdezték, hogy miért van itt? Azt mondja Sanyi, hogy 'Én nem tudom, azt önöknek nyilván könnyebb megtudni mástól. Ha ez a mozgalmat előrevitte, rendben van. Ha nem, isten izélje meg azt, akinek ez eszébe jutott'. Na erre kapott egy refet [REF -- A rendőri felügyelet köznyelvi rövidítése. A ref alá helyezetteknek korlátozták a mozgását (nem utazhattak el a lakóhelyükről, nem látogathattak nyilvános helyeket stb.), és rendszeres időközönként jelentkezniük kellett a lakóhelyük szerint illetékes rendőrkapitányságon. -- A szerk.]. Pár hónapig járt ki a XIII. kerületi kapitányságra, és akkor azt mondta a tisztviselőnek vagy kapitánynak, vagy mit tudom én, kinek, hogy 'Ide figyeljen! Nem vagyok én kurva, hogy itt minden vasárnap megjelenjek maguknál. Intézze már el ezt!'. Elintézte. Amikor Sanyit letartóztatták, Klárika a Szabványügyi Hivatalban dolgozott tisztviselőként. Az első alkalommal racizták [A racionalizálás közkeletű szóhasználata. 1953-ban nagy létszámcsökkentést hajtottak végre a közszférában, amit a munka ésszerűsítésével (racionalizálás) indokoltak. -- A szerk.]. Akkor elhelyezkedett egy kisszövetkezetnél titkárnőnek. Nem volt gyors, de nagyon precíz, nagyon pontos munkát végzett. Lassú volt, úgyhogy nem volt olyan könnyű elhelyezkednie. Sanyi, amikor rehabilitálták, a Könyvkötő KTSZ elnöke lett, aztán már vitték volna fölfelé, csak elment szegénykém. A saját könnyelműsége vitte a sírba. Az orvos könyörgött neki, hogy maradjon nyugton, de ő csak ugrált, és egy tüdőembólia vitte el 1974-ben. A rákoskeresztúri temetőben, a munkásmozgalmi halottak urnatemetőjében van eltemetve. Klárinak nagyon nehéz sors jutott. Beteg lett a szíve, hát érthető, érthető. Miután a betegségeknek jó része pszichikus eredetű, ezek az évek nem múltak el nyomtalanul. 1987-ben ment el. Joli a második férjét [Hámori Ferenc] is jól választotta meg. Feri vegyi nagykereskedő volt. Győrben született jómódú családból, nagyon kedves, okos, művelt ember volt. Ott volt üzlete a Szabadság tér egyik mellékutcájában, a Hold utcában. Ott is lakott. Nős volt. Az első feleségét és a lányát a Dunába ölték. Legszívesebben festett, amatőr festő volt. Volt egy fia is, azt is Andrásnak hívták, aki 1956-ban kiment Amerikába, ott elvégezte az egyetemet, és mérnök lett. Ferinek nagyon hiányzott a fia, úgyhogy 1957. szeptember végén kimentek Amerikába kivándorló útlevéllel és a fele vagyonuk leadásával. Joli egy ismerős asszonnyal kis presszót nyitott Bostonban, amit addig, amíg a másik asszony meg nem akarta szerezni magának, együtt csináltak. Utána otthon maradt, de akkor már idős is volt. Feri festőiskolában tanított és festett.
Open this page

Fotó adatai

Interjúalany

Tamásné Gazda