Iparigazolvány

Én tizennégy éves korom előtt megbetegedtem, és két évig beteg voltam. Tizenhat éves koromig beteg voltam, és ezért nincs nekem iskolai végzettségem. A gimnáziumból már nem fejeztem be a negyedik évet, amikor beteg lettem. Volt az orvos nagybátyám, ő azt mondta a betegségem után, hogy nem járhatok iskolába, nem tehetem ki magam feleléssel járó izgalomnak. Nem engedtek tovább tanulni, és így lettem optikus. 
 
Két évig voltam ott inas. Reggel nyolctól este hatig volt nyitva a bolt, ha jól emlékszem. Akkor még ebédidő volt, tehát haza lehetett menni egy órára, másfélre, nem tudom pontosan. 
 
Jártam inasiskolába is. Ott csak szaktárgyak voltak, de olyanok, amiknek semmi köze nem volt az optikussághoz. Ez valószínűleg hetenként egyszer volt, de nem emlékszem. Akkor én már tanultam hegedülni. Volt egy vizsga, ahol szerepeltem. A MÁV mérnököknek volt egy kis zenekara. Színvonalról ott nem lehetett beszélni, de mégis együtt volt egy csomó ember, nem értelmiségi, csak mérnök. És ez a mérnöktársaság elhívott, hogy társuljak hozzájuk. Így egyre inkább bővült a kör, amelyben mozogtam.