Grün Magda és családja

Grün Magda és családja
+
  • Fénykép készítésének helye:
    Szolnok
    Fénykép készítésének éve:
    1953
    Ország neve a fénykép készültekor:
    Magyarország
    Ország neve ma::
    Hungary
A kép 1953-ban készült, a háború után a családi házban vagyunk, Szolnokon. A bejárat előtt vagyunk egymás mellett. Az első sorban ül édesapám, Grün Ignác és édesanyám, a második sorban állnak balról jobbra: én [Grün Magda], az öcsém [Grün] Géza, aki Garami Gézára magyarosította a nevét a háború után, és a húgom [Rózsa Imréné, született Grün Jolán]. Azt nem tudom, hogy ki készítette ezt a képet, vendégünk volt egy fiatalember, akinek volt fényképezőgépe. Ez egy olyan kép, amin még együtt volt a család. A második világháborúban mind az öten Ausztriában, Strasshofban voltunk kényszermunkatáborban. Nagy ritkaság, hogy a két öreg szülővel együtt, öten hazajöttünk. Az nagy ritkaság volt, még Szolnokon is. Mikor ez a kép készült, én már Pesten éltem, 1951-ben jöttem el Szolnokról. Addigra már szövetkezet alakult a kalapos szakmából. Szövetkezeti tag lettem mint kisiparos. Fölvettek, és teljesítménybérben dolgoztunk. Nem éltünk dúskálva, nem lehetett terveket szőni meg minden, de megéltünk. Én végig egy szövetkezetben voltam. Azt mondtam a főnökömnek, hogy én keresek másik helyet, mert egyre rosszabb a helyzet. Erre ő azt mondta, hogy másutt sem édesebb a szőlő. Ez politika, itt nem lehet nagy dolgokat csinálni. Ez az 1950-es években történt. Akkor nem volt senkinek semmije. A húgom ebben az időben Szolnokon élt, mint ahogy egész életében is Szolnokon maradt, háztartásbeli volt. Az öcsém, Géza a háború után, az 1940-es évek végén és az 1950-es években gyári főkönyvelő volt a Danuvia Fegyvergyárban [Danuvia Fegyver- és Lőszergyár], Zuglóban. Néhány év múlva, 1957-ben, hetvenhat éves korában édesapám agyérelmeszesedést kapott. Azt hiszem, édesapám betegségéhez hozzájárultak a körülmények is. Nem tudta a megváltozott világot elfogadni. Olyan korban volt, amikor ez a megváltozott világ az ő részére elérhetetlen volt. Minden állami tulajdonba került. Az ő üzletét is elvették. Az agyérelmeszesedés az olyan betegség, hogy az egyik órában az ember tiszta, aztán meg már nem tudja, mit csinál. Szerintem az édesapám tudta, hogy hová megy. Õ olyan éles eszű ember volt, hogy nem tudta elviselni. Vissza tudott jönni a háborúból velünk, és mégis így végezte. Édesapám 1958-ban, édesanyám 1968-ban halt meg.

Interjú adatok

Interjúalany: Magda Grün
Interjúkészítő neve:
Jagodics Edit
Interjú készítésének éve:
2004
Budapest, Hungary

Kulcsfigura

Magda Grün
Születési év:
1911
Születési hely:
Pomáz
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Kalapos
II.világháború után:
Kalapos

Másik személy

Imréné Rózsa
Zsidó név:
Mirjám
Születési év:
1914
Születési hely:
Pomáz
Halálozási év:
1998
Halálozási hely:
Budapest
Meghalt:
after WW II
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Háztartásbeli
II.világháború után:
Háztartásbeli

További képek ebből az országból

Löwenstein Rozália nagymama
Markovits Pál és elsõ felesége, Kondor Viktória
Krämer Zsuzsa édesanyjával, Hadel Jánosnéval
Deportált igazolvány
Erdõs Lajosné
glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8