Feldmár Sándor birkán ül

Feldmár Sándor birkán ül
+
  • Fénykép készítésének helye:
    Csallóköznyék vagy Várkony
    Fénykép készítésének éve:
    1938
    Ország neve a fénykép készültekor:
    Csehszlovákia
    Ország neve ma::
    Slovakia
A fénykép 1938-ban készült a nyékvárkonyi szülői ház udvarán. Ez én vagyok, egy birkán ülök viccből. Valahová készültünk biztos, mert úgy vagyok öltözve. Viccből ráültem a birkára, nagyon szelíd jószágaink voltak. A második világháború előtt tágas udvartartásról gondoskodtunk a szüleimmel és testvéreimmel. Teheneket, lovakat, birkákat és baromfit neveltünk. Apámnak volt egy vagy két lova, mikor hogy, mert lovas kocsival közlekedtünk, és lovakkal szántottuk a földet. Én és a bátyám sokat segítettünk legénykorunkban az apámnak. Szántottunk, vetettünk, gondoztuk az állatokat. Minden nap hajnali négy-öt órakor keltünk. Általában két-három tehenet tartottunk. Édesanyám hajnalban megfejte őket, a tejet szétöntöttük két-, három- és ötliteres alumínium tejeskannákba, és lovas kocsival szállítottuk Dunaszerdahelyre. Egyik helyen öt litert, másik helyen tíz litert vettek, általában tíz-tizenöt litert tudtunk naponta eladni. Apámnak harminc-negyven birkája is volt. Akolban aludtak, ott is teleltek, mert a birka nem fázik. Amikor már megnőtt a bundájuk, apám kihívatott egy embert, aki megnyírta őket. A lenyírt gyapjút rendszeresen eladtuk. Birkáinkat egy pásztor őrizte. Szedlák Ignác negyven-negyvenöt éves korában került hozzánk. Szellemileg egy kicsit visszamaradt. A házban lakott egy kamrában, és velünk étkezett. Koszt, szállás és ruhanemű volt a fizetsége. Amikor deportáltak minket, a községnél dolgozott, meg kéregetett a faluban. A második világháború után hazajöttünk Jenő bátyámmal együtt, és visszafogadtuk. Ignác hetvenöt éves korában halt meg. Eltemettettük a nyékvárkonyi katolikus temetőben, saját magam öntöttem neki sírkövet. Szüleim az esküvő után egy ideig Dunatőkésen éltek, majd Nyékvárkonyon telepedtek le. Egy hosszú családi házat vettek meg, amelyben több szoba és egy konyha volt. Az egyik helyiséget először átalakították kocsmának, majd fűszerüzletet nyitottak benne. A fűszerüzlet után következett az ebédlőszoba, aztán a konyha, két hálószoba, kamra és végül az istálló. Én a bátyámmal aludtam egy szobában. A második világháború előtt petróleumlámpával világítottunk, a villanyt csak a háború után vezették be. Fával tüzeltünk. A konyhában eredetileg kemence állt, amelyet később tűzhelyre cseréltek ki a szüleim. A szobákban kályhákban fűtöttünk. A második világháború előtt nem volt fürdőszobánk sem. Egy helyiségbe hordtuk be a kútról a vizet, amellyel mosakodtunk. A háznak tágas udvara volt. Apám az udvaron építtetett kemencét, amelyben finom kenyeret sütöttünk.

Interjú adatok

Interjúalany: Sándor Feldmár
Interjúkészítő neve:
Zuzana Pastorková
Interjú készítésének hónapja:
Január- Február
Interjú készítésének éve:
2005
Dunaszerdahely, Slovakia

Kulcsfigura

Sándor Feldmár
Zsidó név:
Simon
Születési év:
1915
Születési hely:
Csallóköznyék vagy Várkony
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Bolti eladó
II.világháború után:
Felvásárló

Additional Information

Also interviewed by:
Survivors of the Shoah Visual History Foundation
Date of interview:
1990-es évek

További képek ebből az országból

Marta Jakobovicová Sokol-bemutatón
Ru'ena Hornová osztályképe
Gimnáziumi osztálykép
glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8