Farkas Resi

Ez a kép Weisz Resiről, édesanyám egyik húgáról készült. A mellén ki van tűzve az Aviva női cionista szervezet jelképe. Egy ezüstszínű dombormű volt, rajta egy vagy két pálmafa, alatta pedig a Cion felirat. Az egész család nő- és lánytagjai tagjai voltak az Avivának. A nagyapám, Weisz Dávid is nagy cionista volt. Tagja volt a Barisiának, mindig nagyapáméknál volt a gyűlés, jól is érezték magukat, és kellemes volt. Emlékszem, hogy egyensapkájuk volt, egy olyan kicsi sírmű vörös bársony, arany zsinórral szegélyezve, ez volt az ő uniformis sapkájuk. Amikor összegyűltek, fölvették ezeket a sapkákat, és elkezdték énekelni azt, ami ma a zsidó állam indulója [a Hatikvát]. De magyar szöveggel énekelték és héber szöveggel. A magyar szöveg körülbelül így szól: 'Kezet föl az éghez, / ki férfi, ki bátor, / kit meg nem ijeszt a jövő, / hogyha lát. / Hadd zúgja, sikoltsa, / viharzza a tábor ? / ? / ifjúk esküdalát.' Resi férjhez ment Farkas Hermanhoz, aki Pepi néninek [az anya legidősebb testvérének, Weisz Adolfnak a feleségéről van szó] volt az öccse, és tébécés volt. Meghalt a férje előbb, azután meghalt Resi is tüdőbajban, 1939-ben körülbelül. Maradt két gyerek, Tibi és Károly. Rettegen (Dés mellett) születtek a gyerekek. Mind a két gyerek a [nagy]váradi árvaházba került, mert már olyan helyzet volt, hogy nagyanyám leromlott gazdaságilag, apám szintén, nem volt más megoldás, és volt egy távoli rokonunk [Nagy]Váradon, aki elintézte, és a két gyereket bevitték az árvaházba. Énnekem 1942-ben volt alkalmam velük utoljára találkozni, mert mint munkaszolgálatost elvittek Pestre dolgozni. Tudniillik itt voltunk egy ideig Nagybányán akkor, és az itteni utászzászlóalj kért egy csoport munkaszolgálatost, lehettünk negyvenen-ötvenen, hogy Pestről berakjunk nem tudom, hány vagon bakancsot a központi raktárból, ami ide jött, Nagybányára a katonaság részére. De [Nagy]Váradon kellett várni egy néhány órát a pesti vonatra, és én megkértem az őrt, engedje meg, hogy elmenjek, megkeressem őket. Azt mondta: 'Jó, én elengedem magát. De ne adja az Isten, hogy késsen!' Megígértem, hogy nem kések. Elmentem, nagy nehezen megtudtam, hogy hol van az árvaház, és megtaláltam a két gyereket. Akkor még nem tudtam, hogy deportálás lesz. Akkor még nem volt szó erről. Ez 1942-ben volt, a nagyobbik lehetett harmadik osztályos, és a kicsi talán első osztályos. Onnan kivitték Auschwitzba, és végük volt.

The Centropa Collection at USHMM

The Centropa archive has been acquired by the United States Holocaust Memorial Museum in Washington, DC. USHMM will soon offer a Special Collections page for Centropa.

Academics please note: USHMM can provide you with original language word-for-word transcripts and high resolution photographs. All publications should be credited: "From the Centropa Collection at the United States Memorial Museum in Washington, DC". 

Please contact collection [at] centropa.org (collection[at]centropa[dot]org).