Kép
Ez az öcsém, Imre az apósáék sírjánál. 
 
Imre 1922-ben született, még egy év se volt közöttünk. Az öcsém is a kiskőrösi zsidó elemibe járt, mint én, és ő már a negyedik osztály után került a polgári iskolába. Aztán ő is ment velem jesivába, Pakson együtt voltunk jesivában. Neki az volt az első éve a jesivában. Pakson albérletben laktunk együtt. Ott volt, akik kiadtak a bóheroknak szobát. Imre csak két zmant [héber; ‘jesivai félév’] volt jesivában Pakson, utána elment egy zsidó kertgazdaságba Kiskőrösön, és kitanulta a kertészetet. 
 
Imrét elhurcoltak munkaszolgálatra. Volt Ausztriában, és onnan is megszökött, és a már felszabadított Magyarországra jött haza. Kiskőrösre került, egy darabig borkereskedéssel foglalkozott, később egy benzinkút kezelését vállalta. 1946-ban kiment Izraelbe [Akkor még Palesztina, Izrael Állam 1948-ban alakult meg. -- A szerk.], “az álmai országába”, ahogy nekem írta, de már hamarabb itthon volt, mint én, mert csalódott. Aztán az öcsém Csepelen dolgozott a Csőgyárban mint kohász. 1994-ben halt meg, és nincs sírja, mert azt akarta, hogy szórjuk szét a hamvait.

Fotó adatai

Interjúalany

József Faludi