F. Ignác és felesége

F. Ignác és felesége
+
  • Fénykép készítésének helye:
    Budapest
    Ország neve a fénykép készültekor:
    Magyarország
    Ország neve ma::
    Hungary
Õk a szüleim, F. Ignác és L. Mária. Ez a kép az 1950-es évek legelején készült akkori lakásunkban, egy családi fényképezkedés alkalmából. Apu szakmáját tekintve bádogos volt és tetõfedõ, de ahogy visszaemlékszem, nem sokat dolgozott ezen a területen, mert az 1929-es gazdasági világválság után sokat volt munka nélkül. Aztán pedig már egyik munkaszolgálatról a másikra vitték. 1944 decemberében Mauthausenbe deportálták. 1945 augusztusában tért vissza. Anyu kalaposnak tanult -- akkor még volt ilyen szakma, úgy nevezték õket, hogy masamódok. Aztán még egy szakmát elkezdett, ékszertokkészítõként dolgozott egy Belgráder nevû cégnél, amikor még olyan három-négy éves lehettem. De többnyire otthon volt, háztartásbeliként, mert a család ellátása kitöltötte az idejét. Sokan voltunk testvérek, pedig az akkori idõk nem kedveztek az ilyesminek. Csak hát anyu az a tipikus polgári származék volt, aki sajnos lecsúszott, és nem ebben a világban élt szegény, pedig kellett volna. Anyu imádott olvasni, nagyon olvasott volt, és kilógott a környezetébõl szellemi szinten még az azonos vallásúak között is. Sokszor volt olyan, hogy 'fiam, mosogass el, mert nem tudom letenni a könyvet', vagy 'pucold meg azt az öt kiló krumplit, amíg ezt elolvasom'. Ilyenkor én elmosogattam, vagy megfõztem a kaját, szívesen segítettem neki. Anyu a világ legjobb anyuja volt. Csak a jóra tudott tanítani. Dolgozni nem dolgozott, mióta az eszemet tudom, mert mindig vagy terhes volt, vagy szoptatott, de amit tudott, mindent megadott nekünk. Nagyon ügyes volt, tudta mindig, hogy hova kell menni, mindent el tudott intézni. Nem az apu munkájából éltünk meg, hanem az anyu leleményességébõl. 1944 végén várandósan ment be velünk, gyerekekkel -- hatan voltunk már akkor -- a budapesti gettóba. Mindannyian megéltük a felszabadulást. Apu a lágerbõl való visszatérése és a regenerálódása után elkezdte újra felépíteni azt, amit elvesztettünk. Legelõször a Jointon keresztül kapott valami munkát. Késõbb az Országos Növényvédõszeripari Vállalatnál dolgozott. Ez egy akkor alakult állami vállalat volt, és annál kezdett el dolgozni, már nem tudom, milyen beosztásban, majd miután politikailag megbízható lett, ellenõrzési fõosztályvezetõ lett belõle. Apu nagy kommunista volt. Nem azért, mert olyan szelek fújtak, õ már a háború elõtt is baloldali eszméket vallott, baloldali érzelmû ember volt. Késõbb tûzoltó lett, ott is dolgozott egy darabig, és az volt az utolsó munkahelye, onnan ment nyugdíjba. Nagyon szerettem apámat. Egy igazi jó kedélyû ember volt, mindig tele nagy tervekkel, mindig volt valami álma, valami nagy elképzelése azzal kapcsolatban, hogy hogy lehetne egy kicsit jobbítani az életünkön -- nem az õ hibája, hogy a fele sem vált valóra. Mégis optimista maradt élete végéig, szerette az életet, nagyon-nagyon szerette a gyerekeit, a családját. 1965 júliusában halt meg. A zsidó szertartás szerinti temetés nem volt túlságosan jellemzõ a családunkban, de apámat úgy temettük. Meggyõzõdéses kommunista volt, és mégis úgy temettük. Anyu 88 éves korában, 1992-ben halt meg.

Interjú adatok

Interjúalany: E. Vilmos György
Interjúkészítő neve:
Kis Réka
Interjú készítésének hónapja:
October
Interjú készítésének éve:
2004
, Hungary

Kulcsfigura

Ignác F.
Születési év:
1905
Születési hely:
Budapest
Halálozási év:
1965
Halálozási hely:
Budapest
Meghalt:
after WW II
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Bádogos
II.világháború után:
Vállalati középvezetõ

Másik személy

Ignácné F.
Születési év:
1904
Születési hely:
Bécs
Halálozási év:
1992
Halálozási hely:
Budapest
Meghalt:
after WW II
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Háztartásbeli
II.világháború után:
Háztartásbeli
  • Születési név: 
    L. Mária
    Névváltoztatás éve: 
    1926
    Névváltoztatás oka: 
    Házasság

További képek ebből az országból

Ács Sándorné
glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8