Bruccini, az olasz hadifogoly

+
  • Fénykép készítésének helye:
    Spremberg
    Fénykép készítésének éve:
    1945
    Ország neve a fénykép készültekor:
    Németország
    Ország neve ma::
    Germany
Ez a kép Sprembergben készült 1945-ben, és ez egy olasz katona, Bruccini, aki udvarolt nekem.
 
1945. április 13-án álmunkból vertek fel a lipcsei koncentrációs tábor barakkjában a felvigyázónők, hogy sorakozó, mert ezt a tábort kiürítik. 10 napon át mentünk körbe-körbe, aztán egy éjjel az összes kísérőink eltűntek. Megkezdődött németországi vándorlásunk második szakasza. Mentünk-mendegéltünk keresve a hazafelé vezető utat. Egy nagy útkereszteződésnél szovjet katona irányította a forgalmat, és ott kézzel-lábbal a Vöröskereszt, illetve Budapest iránt próbáltunk érdeklődni. Mögénk állt két biciklis fiatalember, és amikor a számunkra kijelölt útnak nekivágtunk, hozzánk csatlakoztak. Ez a két fiatalember -- mint kiderült, olaszok voltak, de német fogságba kerültek ők is -- azért csatlakozott hozzánk, később megtudtuk, mert a Budapestet ők Bukarestnek értették, és tudták, valahogy úgy jutnak haza. Én eleinte nagyon dühös voltam, és mondtam a többieknek, hogy nem elég éjszaka az orosz katonák ellen hadakozni, még majd ezek is a nyakunkra jönnek. Később azonban az én véleményem is megenyhült, tekintve, hogy semmink nem volt, és a férfiak egy erdő szélén a fűre leültek, és bennünket is invitáltak -- persze ez is csak kézzel-lábbal ment, csak olaszul beszéltek, az egyik alig-alig németül. Kipakoltak egy nagy lábas sárgaborsó-főzeléket és egy egész sült csirkét, és jól befalatoztunk mi is belőle. Általában lakatlan házakban találtunk a napi vándorlás után éjszakai szállást. Nagyon sok elhagyott otthon volt, és volt, ahol ennivalót is találtunk. 1945. május 9-én elértünk egy gyűjtőtáborba, ahol a legkülönfélébb nemzetiségű nők és férfiak külön csoportokban, házakban voltak elhelyezve. Ez a tábor Spremberg volt. 
 
Bennünket, a négy nőt egy ház emeletén helyeztek el egy szobában. Itt minden nap kaptunk valami ennivalót. Főleg kenyeret és burgonyát, időnként kis cukrot, lisztet és nagyon ritkán valami kevés húst. A két fiút, Bruccinit és Nellót egy másik házban, több olasszal együtt helyezték el. A két fiú Etus és az én udvarlómmá szegődött. Minden nap nagyokat sétáltunk, és tulajdonképpen a magunk ellátásán kívül más dolgunk nem volt, pihentünk, napoztunk. Szereztem egy füzetet és ceruzát, és amikor sétáltunk Bruccinival, tanulgattam egy kicsit olaszul, a füzet lett a szótár, és így lassan-lassan már beszélgetni is tudtunk. Kiderült, Lucában lakik, 29 éves műszerész. Tudta, hogy férjes vagyok, és 2 kislányomat hagytam otthon. Belém szeretett, és meg kellett ígérnem, ha a férjem nem jön vissza, eljöhessen értem Budapestre, és elvigyen a gyerekeimmel feleségül Olaszországba. Június 17-én reggel kettes sorokba állították azokat a táborlakókat, akiknek kelet felé volt az útjuk haza. Természetesen a két olasz nem tartozott ebbe a csoportba. Így érzékeny búcsút vettünk egymástól, és nekem meg kellett ismételnem az ígéretet a házasságra. 
 

Interjú adatok

Interjúalany: Imréné Hámos
Interjúkészítő neve:
Andor Eszter
Interjú készítésének hónapja:
April
Interjú készítésének éve:
2004 április
Budapest, Hungary

További képek ebből az országból

Schuller Hugóné
Gáspár Anna Éva és András Németországban
Merényi Lea
Schuller Hugó és felesége egy külföldi úton
glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8