Ez a dokumentum az állampolgárság igazolására szolgált. Az állampolgárság igazolására 1939-ben a zsidótörvények miatt volt szükség [lásd: zsidótörvények Magyarországon]. Ha egy zsidónak nem volt a kezében állampolgársági papír, könnyen pórul járt. Akkoriban sokan menekültek Felvidékről és Erdélyből, ha őket elfogták, nagyon könnyen kivégezték, így lőttek le sok szlovák menekültet a határokon. Mert hiába voltak papírjaik, nem tudták magukat igazolni, hiszen ott születettek kint, és nem kapták meg a magyar állampolgárságot, a csehszlovák állampolgársági papírral pedig nem mehettek sehova sem. Akkor apukának mondták, hogy szerezze meg magának is és az egész családnak ezt az okiratot. Ezért a család minden tagjának külön-külön megvolt az állampolgársági igazolása. Én megtartottam, a többieké -- azt hiszem -- elveszett. Ezt vittem magammal mindenhová, itt volt velem, Pesten, és végig mindenütt. Azért néz ki ilyen megviselten.
Az állampolgársági igazolás 1939-ben készült, erre kaptam meg 1947-ben Szekfű Gyula akkori moszkvai nagykövettől postafordultával az útlevelet. Mert 1947-ben már a kezemben volt az útlevél, a lányomnak is itt kellett volna születnie Magyarországon. De elvették a szovjetek, és nem is adták vissza. Eltűnt örökre, amikor a vízumra beadtam a kérelmet. Mikor folyton mentem kérni, hogy van-e vízum, az egyik tisztviselő azt mondta: 'Ne ugrálj sokat, mert akkor oda küldünk, ahol tizenkét hónapig van tél.'
A lányom 1947-ben született. A Szovjetunióban a nemzetiséget beírták a születési anyakönyvi kivonatba. Az volt beírva, hogy 'jivréj'. Ez azt jelenti, hogy zsidó nemzetiségű. Nem neveltem a vallás szerint, de tudta, hogy zsidó. Az ünnepeket ott nem tarthattuk, bár voltak, akik elmentek templomba, de nagyon kevesen. A hitközséggel nem volt kapcsolatunk, nem volt ott hitélet. Néha ünnepekkor a templomba járás, de én akkor se mentem, nem volt kivel együtt menni. Őszintén megmondom, 1944 után haragban voltam az Istennel. Azt mondtam, milyen Isten az, aki kipusztítja a családomat.
Hogy mi történt a rokonokkal, azt nem kellett elmesélni a lányomnak, mert Beregszászban mindenkinek egyforma volt a sorsa. Ott volt az a barátnőm, akit tizennégy éves korában vittek el, tizenöt évesen került haza, tizenhat éves korában férjhez adták, mert senkije nem volt. Aztán született a gyereke, egy évvel idősebb, mint a lányom, tehát együtt nevelkedtek. A fiú orosz iskolába járt. Elkezdtek zsidózni a gyerekek, erre egyet megpofozott közülük, s utána azt mondta, 'Eredj az igazgatóhoz, és mondd meg, hogy megvertelek, de azt is mondd meg, hogy miért'. Ilyen világ volt ott.
--------------------------------------------------------------------------------------------------
M. kir. belügyminiszter
ad IV.245.042/1939.
??
Állampolgársági bizonyítvány.
A rendelkezésemre álló hiteles adatok alapján bizonyítom, hogy a Nyíregyháza m. városban 1921.évi szeptember hó 30.napján született FISCHER MAGDOLNA nyíregyházai lakos, magyar állampolgár.
Budapest, 1939.évi március hó 13-án.
A miniszter rendeletéből:
Dr. ??
miniszteri tanácsos.
Pecsét: M. KIR. BELÜGYMINISZTER
Okmánybélyeg: 19 P
1939. ÁPR. 17.
NYÍREGYHÁZA
MEGYEI VÁROS
Az állampolgársági bizonyítvány 1939-ből
Megosztás
Photos from this interviewee
The Centropa Collection at USHMM
The Centropa archive has been acquired by the United States Holocaust Memorial Museum in Washington, DC. USHMM will soon offer a Special Collections page for Centropa.
Academics please note: USHMM can provide you with original language word-for-word transcripts and high resolution photographs. All publications should be credited: "From the Centropa Collection at the United States Memorial Museum in Washington, DC".
Please contact collection [at] centropa.org (collection[at]centropa[dot]org).
