Angyalosi Endre és pályatársai

Angyalosi Endre és pályatársai
+
  • Fénykép készítésének helye:
    Budapest
    Fénykép készítésének éve:
    1960
    Ország neve a fénykép készültekor:
    Magyarország
    Ország neve ma::
    Hungary
Ezen a képen két pályatársammal vagyok látható. Õk szerzõbarátaim voltak. Payer András és Hajnal István [Payer András énekes, zeneszerzõ, 1961-tõl napjainkig meghatározója a magyar könnyûzenei életnek mint szerzõ és elõadó. -- A szerk.] Én vagyok a jobb oldalon. Mellettem István, és István mellett András. A felvétel 1960-ban készült a Roosevelt téren, Budapesten. Az énekesi és táncdalszerzõi karrierem úgy indult, hogy tulajdonképpen még a hatodik kerületbõl és az ottani pártszervezetbõl, illetve annak az ismeretségi körébõl nagyon jóban voltam Garai Imrével, és haláláig barátok voltunk [Garai Imre (1905--1969) -- táncdalszerzõ]. Õ volt az egyik legnagyobb slágerszerzõ, az 'Apu, hogy megy be az a nagy elefánt?' címû slágert is õ írta. Át szoktam menni hozzá és beszélgettünk. Õ elkezdte mondani, hogy: 'Ne viccelj! Te színészgyerek voltál! Színházban és más színpadon is dolgoztál. Menj el a Turán Lászlóhoz!' [Turán László (1917--1984) -- zongoramûvész. Ezrével komponálta, hangszerelte, átdolgozta a mindennapi népszerû zenei szükségletet kielégítõ alkotásokat. -- A szerk.] Turán László az egyik legjobb zongoramûvész volt. De õ tanította az összes énekest. A legjobbakat is kivétel nélkül. Õ korrepetálta, õ tanította õket. 'Itt lakik az Izabella utcában, menj el oda, és ha jónak talál, akkor foglalkozik veled, ha nem talál jónak, úgyse fog tanítani.' Na jó. Elmentem a Turánhoz, mondtam, hogy a Garai Imre küldött: 'Hallgasson meg, Tanár úr!' Egyelõre ismerkedtünk, éneklés nélkül. Igent mondott. A legelsõ szám, amit betanított a 'Nekünk találkozni kellett!' [Bágya András szerzeménye]. Tõle tanultam meg, hogyan kell magyarul énekelni, mint ahogy most rengetegen nem. Ott voltam az élvonalban, de sztár nem lettem, ezért, azért, amazért, de hát végül is egy ideig ebbõl éltem. Egybõl kaptam elõadói engedélyt és rendes elõadómûvészi mûködési engedéllyel dolgoztam. Vizsgázni kellett a zenész szakszervezetnél és az ORI-ban is [Országos Rendezõ Iroda], õk szervezték az úgy nevezett nagy mûsorokat és be lehetett jutni oda is. Ott megismerték az embert és kiküldték a meghívásokat. Telefonáltak vagy írtak. Ott úgy volt, hogy az énekesek, szövegírók, táncdalszerzõk, az egész délelõttjüket ott töltötték. Az ORI-nak volt egy klubhelyisége a földszinten és várták a befutó munkákat. Gyakorlatilag mindig mindent tudtunk. A szervezõk is tudták fönn az emeleten, hogyha például az Angyalosit keresik, vagy a Kordát, akkor csak le kell menni és szólni, hogy jöjjenek föl, és kiközvetítik. Mindenütt felléptem. A Zeneakadémián is többször. Volt, amikor csak az ötödik kerületben. Ott annyira szerettek, hogy hat helyen is dolgoztam egyszerre. Vendéglátóhelyeken is gyakran léptem fel. Egyedülálló mûvészemberként is, ugyanúgy jött utánam óriási slepp, mint ahogy ma mennek a zenekarok után. Anyagilag bizonytalan volt a fellépésszám miatt, de jó volt. Ez a periódus 1961-ig tartott.

Interjú adatok

Interjúalany: Endre Angyalosi
Interjúkészítő neve:
Sárdi Dóra
Interjú készítésének éve:
2006
Budapest, Hungary

Kulcsfigura

Endre Angyalosi
Születési év:
1929
Születési hely:
Budapest
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Esztergályos
II.világháború után:
Politikai gazdaságtan tanár, táncdalénekes, Tiszti Ház kulturális osztályvezetõ helyettes,propagandaosztály-vezetõ az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézetnél

További képek ebből az országból

Büchlerné Krämer Mária barátokkal
Preisz Györgyné kislányként a barátokkal
Szécsi Endréné és Surán Györgyné
Deutsch Jenõ
glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8