Angyalosi Endre

+
  • Fénykép készítésének helye:
    Budapest
    Fénykép készítésének éve:
    1951
    Ország neve a fénykép készültekor:
    Magyarország
    Ország neve ma::
    Hungary
A fénykép 1951-ben készült, a Petõfi Politikai Akadémián [Petõfi Sándor Katonai Politikai Akadémia]. Én vagyok balról a második. Egyszer csak eljött 1950 õsze, amikor már aktuális lett a bevonulásom. A NIKEX-nél, ahol akkoriban dolgoztam, négy embert kértek a HM-tõl [Honvédelmi Minisztérium], hogy mentsenek föl, vagy legalábbis halasztást kapjunk minimum egy évre a bevonulás alól. Azon kezdtem el spekulálni, hogy jó, jó, most fölmentenek, de mi lesz egy év múlva? Akkor egy év múlva fogok újból bevonulni? Egyelõre jártam az iskolába, miközben minden haverom, akikkel együtt voltam melósgyerek, mind bevonult, és fûzték az agyamat, hogy 'Gyere te is! Mit vacakolsz? Ott vagyunk a tiszti iskolán, ami hat hónapos. Ráadásul neked van elõképzettséged, iskolád a külkerbõl, ami biztos elõny. Akkor felavatnak tisztnek, és nem leszel kiskatona. Felavatnak, és akkor szerelsz le, amikor akarsz.' Elgondolkoztam? hoppá! Jelentkeztem, és bevonultam. Elvégeztem a tiszti iskolát. A végén nem alhadnagynak, nem hadnagynak, hanem fõhadnagynak avattak. A Kilián Laktanyába jártam. Kevés gyakorlat volt, valami menetelés, kevés lövészet, ilyesmik. Olyan gyorsan ment ez is, hogy 1950 novemberében kezdtem, és már 1951. március-áprilisban avattak. Miután felavattak tisztnek, lehelyeztek Tatára, a Páncélos Tiszti Iskolába, ahol tanszékvezetõ-helyettes lettem a társadalomtudományi tanszéken. Közben az alapszakom maradt a politikai gazdaságtan, és így politikai gazdaságtant tanítottam elsõsorban. Késõbb leköltöztünk Tatára, és ezután születtek a gyerekeink is: 1952-ben Péter és 1954-ben Tamás. A feleségem a tatai DISZ-nél volt titkár, majd késõbb a tatai tanácsnál vállalt állást, ahol személyzetis volt. 1955-ben jöttünk fel Tatáról, és a Katonai Politikai Akadémiára kerültem. Ez továbbképzés volt politikai gazdaságtan és hasonló tárgyakból. Mindennap hazajártam. Reggel bementem, este hazajöttem. Ott voltam az Akadémián, amikor a forradalom kitört, 1956-ban. Már elõzõleg lehetett tudni az újságokból, a közhangulatból, hogy fölrótták a pártnak a sok elkövetett hibát, a terrorista cselekményeket, pereket. Mi is kivonultunk tüntetni a Bem térre még huszonharmadikán, napközben, de azt nem gondoltuk, hogy ebbõl forradalmat kell csinálni, csak bizonyos dolgokon változtatni kellene. Hazajöttem. Este lementünk sétálni. Igen, október huszonharmadikán este, a feleségem és én. Amikor elérkeztünk a Bajcsy-Zsilinszky út sarkára, egy nagy tömeg jött velünk szemben. Kiáltoztak, hogy 'megyünk a Rádióhoz'. Akkor valaki a tömegbõl, illetve többen is kiváltak, és a Sztálin útjelzõ táblákat szedték le a falakról. Mi meg csak néztük a dolgokat. Egyszer csak a hátunk mögül lövések dördültek el, de nem láttuk, hogy ki lõ. Biztos az Erzsébet térnél [akkor: Engels tér] megtámadták a kapitányságot -- gondoltuk. Itt volt akkor az Országos és a Budapesti Fõkapitányság is. Ekkor gyorsan hazamentünk. A honvédségnél van egy fontos elv. Ha úgynevezett rendkívüli esemény van az utcákon, akkor be kell vonulni az alakulathoz. Akárhol vagy, indulni kell, és kész. Ha vidéken lettem volna, akkor is el kellett volna indulni vissza, Pestre, és be az alakulathoz. Természetesen bementem az Akadémiára. Mi mindnyájan benn voltunk, de sehova sem mentünk. Az ottani parancsnok kijelölt nyolc embert, ami azt jelentette, hogy az Akadémia minden oldalára két-két ember jutott. Föl voltunk fegyverkezve, de nem csináltunk semmit, és nem is gondoltuk, hogy közbe kellene avatkoznunk valamibe. Mi nem lõttünk senkire se, és ránk se lõttek. Egyszer tesztelték a felkelõk az Akadémiát. Jött egy páncélozott autó, amire rá volt írva, hogy felkelõk. Arra voltak kíváncsiak, hogy az Akadémia tisztjei kihez álltak. Ha lövünk rájuk, mert az van kiírva, hogy felkelõk, akkor nem velük vagyunk. Ha nem lövünk rájuk, akkor ugyan nem biztos, hogy velük vagyunk, de mindenesetre jöhetnek tárgyalni. Nem lõttek rájuk, de amikor már mentek volna vissza, akkor az egyik fa mögül az egyik tiszt kézigránátot dobott a kocsi alá. Az rögtön föl is robbant, a bent ülõk mind kiborultak a kocsiból. Senki nem halt meg, sebesült sem volt, egyszerûen csak kiborultak a kocsiból. És akkor azok, akik akkor kint voltak tisztek, elkapták ezeket. Nem bántották õket, csak behozták kihallgatásra. Innen tudom -- bár én a kihallgatáson nem voltam ott --, hogy semmit nem akartak, csak azért jöttek, mert azt akarták tudni, hogy az Akadémia hol áll? El is engedték ezeket. Az Akadémia semelyik oldalon sem állt. Mi ott csendben voltunk, folyamatosan, semmit sem csináltunk. Egy hétig haza sem jöttem. Egy hét elteltével az Akadémián egyszer csak azt mondták: 'Menjetek haza, és jelentkezzetek a kerületi Kiegészítõ Parancsnokságon!' Hazajöttem, és elkezdtem gondolkozni. Itt, az ötödik kerületben nem ismerek senkit. Fogalmam sincs az itteniekrõl. Én hatodik kerületinek éreztem magam, tehát elmentem a hatodik kerületi Kiegészítõ Parancsnokságra. Ott valahogy káosz volt. Amikor mondtuk, hogy az Akadémiáról jöttünk, a Politikai Akadémiáról, nem tartottak ránk igényt. Hazajöttünk, és kész. Attól kezdve itthon voltam. Én már nem mentem vissza az Akadémiára. Késõbb, amikor a szovjetek fegyveresen leverték a forradalmat, a rádión keresztül jött a felhívás, hogy akik az Akadémián tisztek, azok jelentkezzenek a munkahelyükön. Akkor én visszamentem az Akadémiára. Óriási nagygyûlés volt, hiszen rengetegen tanultak ott, legalább hatszázan vagy nyolcszázan. Akkor a HM-bõl, aki kijött, eligazítást tartott, és mondhatom, hogy nem pocskondiázta a forradalmat vagy a forradalmárokat. Teljesen nyugodt volt. Arról beszélt, hogy a katonaság elképzelése szerint milyen lesz. Továbbá azt mondta, hogy aki akar, az most minden indoklás nélkül leszerelhet, mert nem lesz, csak egy kis hadsereg. Nálam az volt a döntõ elhatározás lényege, hogy én nem akarok újból vidékre kerülni. Végre itt vagyok Pesten, s épphogy csak fölkerültem Tatáról. Igaz, hogy a lakásunk csak társbérlet volt, de a társbérletnek a nagyobbik része a mienk. Tõlünk is függ, hogy a társbérlõvel hogy és mint jövünk ki. Ebbõl a meggondolásból úgy határoztam, hogy leszerelek. Nem egy katona típusú ember vagyok. Tanultam, és tanítottam, tehát olyan mindegy, hogy ezt most katonaruhában teszem vagy nem. Nem volt semmi probléma, odamentem, és leszereltem. Kihúzták a nevem a listáról. Akkor már százados voltam, mert közben még elõléptettek. Külföldre való elmenésre nem gondoltunk.

Interjú adatok

Interjúalany: Endre Angyalosi
Interjúkészítő neve:
Sárdi Dóra
Interjú készítésének éve:
2006
Budapest, Hungary

Kulcsfigura

Endre Angyalosi
Születési év:
1929
Születési hely:
Budapest
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Esztergályos
II.világháború után:
Politikai gazdaságtan tanár, táncdalénekes, Tiszti Ház kulturális osztályvezetõ helyettes,propagandaosztály-vezetõ az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézetnél

További képek ebből az országból

Dr. Gulyás Péterné esküvôje
Gömöri Géza rajza: 'Az eisenertzi vérengzés'
Vázsonyi Tiborné
glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8