Ez a kép a háború után készült, Pécsen. Ez egy türkiz színű pulóver, amit még a fiam születése előtt hordtam, egészen biztos.
1945 júniusában érkeztem vissza Budapestre a deportálásból, és egy hetet töltöttem a nagybátyámnál, Sövény Vilmosnál a Szent István körút 26-ban. Akkoriban nem állt még helyre a vonatközlekedés az országban. Pécsről jött föl minden héten egy teherautó Budapestre, és a pécsieket levitte a városba. Amikor leértem, a bátyám már otthon lakott a régi lakásunkban, és én is hazamentem. Ezután én vezettem a háztartást, és dolgoztam a kereskedésben, a pénztárban ültem.
Közben 1946-ban férjhez mentem. A férjemet Nyitrai Lászlónak hívták, 1906-ban született, Pécsett, tizennyolc évvel volt idősebb, mint én. Ő is zsidó volt. Ismertem a háború előtt is, még gyerekkoromból, de neki akkor volt felesége és egy kisfia. A kisfiát nem is ismerte, mert Lacit elvitték munkaszolgálatra nem sokkal azt követően, hogy a gyermek megszületett. Aztán a felesége meg a kisfiú nem jött haza Auschwitzból. Amikor leszerelt, már ismertük a családon, illetve a bátyámon keresztül egymást, és gyakran kijött hozzánk vacsorázni. Olyan kevés pécsi maradt meg, hogy összejártunk találkozni, beszélgetni. Így kérte meg egy idő után a kezemet, annak ellenére, hogy tizennyolc év volt közöttünk a korkülönbség.
Volt egy öccse, Sándor és egy bátyja, Ferenc. Laci érettségi után a szülei terménykereskedésében dolgozott. Arra emlékszem, hogy az egyik nagybátyjának volt egy cementgyára Pécsett, az öccse ott dolgozott. A szülei Auschwitzban, a testvérei munkaszolgálatban haltak meg.
Laci a háborút követően 1950-ig a szülei terménykereskedését vezette. Mikor férjhez mentem, összeköltöztünk a lakásába, és akkor már ott vezettem a háztartást. Aztán megszületett 1947-ben a fiam, ezért ritkábban jártam az üzletbe, szerdán és szombatonként, amikor hetivásár volt. Ilyenkor bejöttek Pécsre a környékbeli parasztok eladni a terményüket. Szombaton délután ötig voltunk nyitva.
A szüleim háza egy L-alakú sarokház volt, a szigeti országút mellett. Ez az út vezetett Szigetvár felé, amolyan főútvonal. Miután a vásárban eladtak mindent a gazdálkodók, utána jöttek a vas- és fűszerüzletbe vásárolni kerti szerszámokat, szöget, fúrókat, gömbvasat, lisztet, cukrot, kakaót, szardíniát, szalámit egészben, mindent nagy tételben, amikre a gazdaságokban és az ottani háztartásokban szükség volt. Volt medvecukor és szentjánoskenyér, de mind a kettőt utáltam gyerekkoromban is. Egészen 1950-ig dolgoztam a kereskedésünkben, az államosításig. Egyszer megjelent két férfi, felvette a leltárt, és mondták, hogy mehetünk. Ennyi volt az államosítás. Utána Pestre költöztünk.
Két fiunk született, István 1947-ben Pécsen, Pál 1951-ben Budapesten. Nem neveltük a fiúkat zsidónak. 1947-ben és 1951-ben nem volt szó arról, hogy ki zsidó és ki nem.
Én 1953-ban álltam munkába, a vendéglátóiparban találtam állást. Miután nem volt diplomám, a vendéglátás volt szinte az egyetlen lehetőségem az elhelyezkedésre. A vendéglátóipar olyan volt, mint az idegenlégió, mindenkit fölvettek, aki dolgozni akart. Így kerültem először tisztviselőnek, aztán üzletvezető-helyettesnek. Végül harminchét évig dolgoztam a vendéglátóiparban. Az ötvenes évek közepén, a Kálvin téren, a Korona szálló helyén volt egy cukrászda. A dobostortás Dobos C. Józsefnek a cukrászdája volt, egy óriási kerthelyiséggel, ahol most a szálloda egyik része működik. Ezután a Tulipán Presszóban dolgoztam tizenhét éven keresztül, ami a mostani Nádor utcában volt, de amit előtte Münnich Ferenc utcának hívtak, a Szabadság térnél. Az utolsó három évemet a nyugdíj előtt a Novotel szállóban töltöttem. Mindig szerettem a munkámat, mert szerettem emberek között lenni.
Nyitrai Lászlóné fiatalasszonyként
The Centropa Collection at USHMM
The Centropa archive has been acquired by the United States Holocaust Memorial Museum in Washington, DC. USHMM will soon offer a Special Collections page for Centropa.
Academics please note: USHMM can provide you with original language word-for-word transcripts and high resolution photographs. All publications should be credited: "From the Centropa Collection at the United States Memorial Museum in Washington, DC".
Please contact collection [at] centropa.org (collection[at]centropa[dot]org).