Kép
Ez a MIEFHOE bálján készült. A képen a baráti társaság látható. Mi a nyitópárjai voltunk. A kép a bálon készült a Síp utcában, ahol voltak az operaelőadások, a Goldmark Teremben [Rendezvényterem a neológ hitközség épületében. -- A szerk.]. Sokan voltunk. Lehettünk legalább százan. Engem egy nagyon jó barátom, a Gyuri vitt el, ő akkor egyetemista volt. Nekem udvarolt az a fiú, aki mögöttem áll [jobbról a második fiú].
Nekem volt akkor egy nagy szerelmem, egy zsidó fiú akkor. Nagypolgári család volt. Nagyon jómódú. És én ahhoz akartam menni. De hát azt mondták, hogy ahhoz nem mehetek. Amíg menyasszony nem lettem, addig mindig találkozgattunk. Eljártunk sétálni, meg kijártunk a Margit-szigetre. És úgy találkozgattunk, hogy a családnak volt egy jó barátja, egy család. Nekik volt a fiúk a Gyuri, aki aztán vegyészmérnök lett. Mind a két család rettentő szerette volna annak idején, ha mi összeházasodunk, mert ezek ilyen egy kaptafa alatt lévő családok voltak. Az volt, hogy itt vannak egymásnak teremtve, a család szereti egymást, azonos anyagi körülmények meg minden. De mi ezt nem akartuk. És akkor a Gyuri mindig értem jött, és úgy játszottuk el, hogy megyek a Gyurival randevúra fél tízkor vagy háromnegyed tízkor, a Kálmán utca sarkán, és úgy jöttem haza, mint aki a Gyurival volt. De közben azzal a zsidó fiúval voltam, a Gyuri meg egy másik lánnyal. Ez kábé másfél évig tartott. Hetedikes gimnazista koromtól egészen érettségiig. Mert érettségi után rögtön lementem Balatonlellére, és amikor visszajöttem, akkor öt perc múlva már mennyasszony voltam.
