Ez az öcsém, akkor már olyan, hát katona. Katonai szolgálati kép ez [Szinte bizonyos, hogy Merényi Istvánról mint munkaszolgálatosról készült a kép, hiszen nyilvánvalóan civil ruhában van, mindössze a katonai sapka utal arra, hogy “szolgálati képről” van szó. A honvédelmi minisztérium 1942 márciusában adott ki rendeletet arról, hogy a zsidó munkaszolgálatosoknak a saját polgári ruházatukat kell viselni, és erre sárga karszalagot kell varrni, de sok alakulatnál már 1941 végétől elvették a zsidóktól az egyenruhát. 1942 tavaszáig nem volt általános a sárga karszalag viselése sem, de a parancsnoktól függően sok alakulatnál ezt is bevezették. (R. L. Braham: A népirtás politikája. A holokauszt Magyarországon. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 2003, 31. old.) Lásd még: munkaszolgálat.]. Az öcsém egy szót sem beszélt magyarul, úgyhogy amikor Magyarországra költöztünk, kellett venni mellé egy tanárnőt, és egy év alatt meg kellett tanulnia magyarul az érettségi anyagot. Nem tudott egyáltalán magyarul, és nagyon sok baja volt egy éven át. Se a nyelve, se a füle nem állt rá. Kitűnő képzőművészeti adottságai voltak, vannak itt olyan képei, hogy döbbenetes. A múltkor akadtam rá. Rendkívül tehetséges volt rajzolásban, festészetben és színpadképeket, látványterveket készített. De őt nagyon fiatalon megölték, azt sem tudom, hová tűnt.
