A képen a szüleim [Markovits Áron és Deutsch Erzsébet] láthatók a sárbogárdi ház
udvarán, a háttérben Györgyi húgom mint kislány.
Apám, Markovits Áron Zemplén megyében született, 1885-ben. Öt öccse és két húga volt. Apám Pesten végzett az állatorvosin, és lement Tolna megyébe praktizálni, Tolnából meg átjött Sárbogárdra. Apám sokat járt a faluban és a határban, földjei is voltak, a kertjét pedig egészen addig maga művelte, amíg 1924-ben meg nem választották községi körzeti állatorvosnak. Összesen mintegy hetven katasztrális hold földünk volt. (Egyébként apám még 1939-ben eladta a földjeit.) A bakancsa télen mindig sáros volt. Bricseszt, harisnyát, rövid kabátot hordott, melyet mindig kigombolva hagyott, és csak ment, ment előre. Magas, erős ember volt. Sárbogárdon ismerte meg anyámat, aki csinos, gazdag és válogatós lány volt. 1916-ban esküdtek. Nagy presztízs volt akkor állatorvoshoz menni feleségül. Anyám kiutazott apámhoz Lengyelországba [Galíciába], ahol akkor a fronton szolgált. A fronton esküdtek, voltak tábori rabbik, akik összeadták őket.