Mandel Ábrahám és a felesége

+
  • Fénykép készítésének helye:
    Egeres
    Ország neve a fénykép készültekor:
    Románia
    Ország neve ma::
    Romania
Ezek az anyai nagyszüleim: Mandel Ábrahám és Sára. Az 1930-as években készült a kép Egeresen.
 
Az anyai nagyszüleim földbirtokosok voltak egy Magyarnádas nevű faluban, Kolozs megyében. De nagyapám, akit Mandel Ábrahámnak hívtak, Kozárvárról származott, Kolozs megyéből. Nagyapám is tanult ember volt, különösen szentírástudományt tanult, de általában is művelt ember volt. Nagyon tevékeny, modern ember volt, dacára annak, hogy [Magyar]Nádas kis falu volt, csak három zsidó család élt ott. Akkoriban igen sok zsidó koldus járt-kelt a világban, különösen Máramarosból, ahol a zsidók nagyon vallásosak voltak, és persze hogy eljutottak [Magyar]Nádasra is, minthogy ez a koldusmesterség ügyessé tesz, és mindenhová elmennek [lásd: snorrer]. Nagyapám nagyon vallásos volt, és említésre méltó, hogy hetekre magánál tartotta a koldusokat, etette, altatta, hogy megtarthassa a vallási szertartásokat, minthogy a zsidóknál szükség van tíz férfira egy vallásos szertartáshoz [lásd: minján]. És így legalább péntek este és szombaton legyen istentisztelet. A szertartásokat a házban tartották, minthogy olyan kevés zsidó élvén ott, nem volt templomuk. Nem engedhették meg maguknak, nem is lett volna, aki látogassa. És nagyapámnak volt háza, szobái, adott nekik szállást is, ételt, még pénzt is. Megengedhette magának.
 
Volt a házban minden, ami a szertartásokhoz kellett. Voltak imádságos könyvei. A zsidóknál minden egyszerűbb, mint a keresztényeknél. A zsidóknál elég egy szoba, két gyertya vagy akár csak egy, és lehet imádkozni. Persze vannak bizonyos alkalmakhoz kötődő imádságok, mint a keresztényeknél is: reggeli ima, délutáni ima, esti ima, ünnepi alkalmakkor elmondandó imák, péntek esti ima, szombati ima. A zsidóknál, és különösen a vallásosabbaknál, akik betartják a szokásokat és az igazi vallási hagyományokat, inkább a férfiakat veszik számításba vallási szempontból. Nem helyettesítheti asszony, sem egy, sem száz a férfiakat a szertartásban. Emiatt szállásolta el nagyapám ezeket a koldusokat. Országszerte elterjedt a híre, az egyik koldus mondta a másiknak: "Eredj oda, kapsz mindent."     
 
Nagyapám szorgalmas ember volt, csupa energia, okos. Nem tűrte el azt, amit illetlennek tartott. Szót kellett fogadnunk neki. Mindannyian, az unokái nagyon tiszteltük. Aztán megvoltak az elvei, és általában ezeket mi is átvettük tőle: a tisztességet, a becsületet és főleg az idősebbek iránti tiszteletet. Nagymamám, Mandel Sára Beszterce mellől származott, ha jól emlékszem, Lekencéről. Nagyapám a második férje volt. Az elsőről annyit tudok, hogy megfulladt, amikor valakit ki akart menteni, amikor a Nádas kiáradt, és elárasztotta a falut. Ezután ment hozzá nagymama nagyapámhoz. Tulajdonképpen a birtok az első férjtől maradt. Nagyanyám rendkívüli asszony volt, szelíd, okos. Minthogy szász vidékről származott, megtanult németül, nemcsak beszélni, hanem tudott olvasni és írni is, ami ritkaság volt akkoriban. Nagyapám beszélte az anyanyelvét, a jiddist, beszélt románul, magyarul, németül. Én inkább tőlük tanultam az idegen nyelveket. Nagymamám minden reggel egy órán át imádkozott egy nagy imádságos könyvből. Leült egy székre, és mondta az imádságokat, amiket állva kellett volna mondani. Mindent férfi módra végzett. 
 
Egy idő után, az 1920-as évek végén, nagyapa úgy határozott, hogy eladja a birtokot, és egy faluba költözik velünk. Róza nagynéném más településen lakott, Körösfőn, mi Egeresen. Nagyapám arra a következtetésre jutott, hogy jobb, ha idős korára közelebb van a gyermekeihez és az unokáihoz. Nem laktunk egy házban, külön laktak, de közel hozzánk. Ennek a háznak az udvarán készült ez a kép, a falra tettek egy ágytakarót. 
 
Mindkét nagyszülőm egészséges volt, megélték az aranylakodalmukat. Nagymamám kilencvenkét éves volt a halálakor, 1935-ben. Nagyapa egy héttel előtte halt meg. Egymás mellett vannak eltemetve, a zsidóknál tilos egy sírba temetni a halottakat. Egeresen nyugszanak. Nagymama a kezeim között halt meg. Így történt. De tudja meg: nem féltem. Akkor láttam először halottat. Tudatánál volt az utolsó pillanatig. Akkor, az utolsó másodpercben mondta: "Édes lelkecském, halok meg…" -- és abban a pillanatban meg is halt. Akkor láttam életemben először halottat.
 

Interjú adatok

Interjúalany: Elza Fülöp
Interjúkészítő neve:
Major Emõke
Interjú készítésének hónapja:
May
Interjú készítésének éve:
2004
Kolozsvár, Romania

Kulcsfigura

Ábrahám Mandel
Zsidó név:
Ávrám
Születési év:
1853
Születési hely:
Kozárvár
Halálozási év:
1935
Halálozási hely:
Egeres
Country of death:
Románia
Meghalt:
before WW II
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Gazdálkodó

Másik személy

Ábrahámné Mandel
Születési év:
1843
Születési hely:
Szászlekence
Halálozási év:
1935
Halálozási hely:
Egeres
Country of death:
Romania
Meghalt:
before WW II
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Háztartásbeli

További képek ebből az országból

Molnár András, Kósa Alice és Czitrom Anna
Gáspár Anna Éva és barátai
Oscar Roseanu emlékirata Petrozsényrõl
Blum Zoltán katonaként
A magyar csapatok bevonulása Marosvásárhelyre 1940-ben

További életrajzok ebből az országból

glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8