Lőrincz Gabriella

Lőrincz Gabriella

Ez édesanyám, Seiger Gabriella, húsz évesen. 1899. január tizedikén született, Déván. Két évig járt Budapesten az orvosi egyetemre, 1916 és 1918 között. 1918-ban, amikor Kun Béla került hatalomra, hazatért. Aztán már nem iratkozott vissza, férjhez ment apámhoz. Apám négyéves kora óta udvarolt anyámnak. Az óvodában ismerte meg, és? addig várt, amíg édesanyám megnőtt. Édesanyám háztartásbeli volt, de rendkívül művelt asszony. Nagyon jól beszélt franciául és németül is. Gondolom, hogy volt vagy kétezer-ötszáz könyvünk otthon. A szüleim nagyon vallásosak voltak, különösen édesanyám. Kóser konyhát tartott, ortodox kóser konyhát, azaz a húst elkülönítette a tejtől. Pészahkor külön edényeket használtunk, nagyon szépet, kék pereme volt, a kamrában tartottuk. Évente egyszer, Szimhát Tóra napján szinte az egész hitközséget meghívtuk hozzánk, beleértve a rabbit -- apám húsz éven át a hitközség elnöke volt. Mindenestől lehettek vagy háromszázan az udvaron, pontosabban a kertben, ahova asztalokat és székeket tettek mindenki számára. Nagyon nagy kertünk volt. Az egész ház ünnepi lázban égett. Akkor Szimhát Tóra napján eljöttek hozzánk az asszonyok segíteni -- anyám nem tudott volna egyedül ellátni háromszáz embert. Mindent nálunk készítettek el -- a süteményeket, kávét, csak a bort vásárolták. A férfiakat nem választották el az asszonyoktól, mindenki ott ült, ahol akart. Mindenféléről beszélgettek, nem politizáltak meg ilyenek -- természetes, hétköznapi dolgokról beszélgettek. Ettek, beszélgettek, előtte is, utána is imádkoztak. Anyám csak a nagyünnepek alkalmával ment el a zsinagógába. Az ünnepekkor mindig jelen volt, de péntek este és szombaton nagyon ritkán. Péntek este anyám meggyújtotta a gyertyákat -- ötöt, egyet-egyet minden családtagért. Az asztalon kalács volt -- hosszúkásak voltak, otthon készültek, apa vágta fel és osztotta el közöttünk. Apa nem ment a mikvébe, csak édesanyám. A nagy hitközségeknél volt mikve a hitközség udvarán -- több épület volt ott. Édesanyám nagyon gyakran ment, hetente legalább egyszer. Ami a barátokat illeti, édesanyámnak volt több, apámat elfoglalta az ügyvédi munka -- ugyanakkor apám minden bíróval, ügyésszel, ügyvéddel barátságban volt, orvosok, mindenféle értelmiségiek jártak hozzánk, a ház nyitva állt mindenki előtt, nem volt gond velük. Édesanyám tagja volt a hitközségen belül működő WIZO zsidó klubnak, ami a szegények támogatásával foglalkozott. Havonta legalább egyszer találkoztak. Kezdetben a hitközség gyűjtötte a szükséges pénzalapot, de a háború idején Amerikából, a JOINT-tól kaptunk adományokat.
Open this page