Kallós Miklós és fia, Kallós Péter

Ezen a képen a nagyobbik fiammal, Péterrel vagyok. Tizenhat éves volt itt, tehát 1965-ben vagy 1966-ban készült a kép. Péter most ötvennégy éves.

A nagyobbik fiam 1950-ben született, Kolozsvárott. Konzervatóriumot végzett, és fuvolatanár lett. Egy ideig kolozsvári és szatmárnémeti zeneiskolákban volt fuvolatanár.

Később egy csomó zeneiskolát, zenelíceumot országszerte föloszlattak, így aztán a felesége révén Bukarestbe került, ahol az "Előre" nevû központi magyar nyelvû újságnál helyezkedett el szerkesztőként. Egészen 1990--1991-ig dolgozott ott, amikor átment a Román Televízióhoz. A mai napig ott dolgozik.

Itt, Erdélyben az 1950-1960-as években, a kommunista rezsim elején, a rengeteg gyûlés alkalmával mindig ügyeltek rá, hogy a vezetőségben legyen egy magyar, egy nő, egy fiatal stb. Így mentek a dolgok, az arányok a látszat kedvéért voltak.

Aztán következett az a korszak, amikor a nacionalizmusra helyezték a súlyt. Valójában az idő múlásával a nemzetiségek, köztük a zsidók is, mellőzve voltak. Egy személyes példa, ami nem zavar, mert soha nem akartam fölkapaszkodni, de ez tipikus.

Évekig dékánhelyettes voltam a Babes-Bolyai Egyetemen, különböző professzorokkal dolgoztam együtt, de mindvégig dékánhelyettes voltam. Dékán nem lehettem, bár szakmailag, tudományosan elismertek.

Ez általában országos szinten is jellemző volt: ha zsidó volt az ember, legjobb esetben főnökhelyettes lehetett, főnök soha. Lehet, hogy ez egyeseket zavart, engem sosem. Nem törekedtem vezető szerepre.