Kép
Ezen a képen a második feleségem, Szvetlana látható tizenhat éves korában. A kép Beregszászon készült, 1954-ben. Ezt a képet egyébként Szvetlana útlevélképnek készíttette.
1959-ben őrizetbe vettek, és előzetes letartóztatásba helyeztek. Csalással vádoltak, olyan csalással, amelyet a helyi vezetésének juttatott adományok leírása, a járás jó színben való föltüntetése érdekében követtem el. Két pont alapján emeltek ellenem vádat: közösségi tulajdon eltulajdonítása, ahol legfeljebb hét év börtön volt a büntetési tétel, illetve állami tulajdon eltulajdonítása, ahol nyolc év volt a maximum. A törvény értelmében ilyen esetekben a súlyosabb büntetést kellett kiszabni. Nálam azonban összeadták a két tételt, és tizenöt év börtönbüntetésre ítéltek, amit le is ültem.
Egy évvel az ítélethirdetés után az első feleségem élt a törvény adta lehetőséggel, és sürgősséggel beadta a válókeresetet. Elváltunk. A második feleségemmel a véletlen hozott össze. Szvetlana Pogorelij a pszichiátriai klinika egyik osztályát vezette. Akkor ismerkedtünk meg, amikor a munkafelvételemet intéztem. Találkozgatni kezdtünk, és hamarosan úgy határoztunk, hogy összeköltözünk. Szvetlana hozzám költözött. Egy évig éltünk így, de az anyja folyton nyaggatott, hogy nem helyes ez így, úgyhogy 1977-ben bejelentkeztünk az anyakönyvi hivatalnál, vagyis összeházasodtunk. Esküvőt nem rendeztünk, hiszen egy éve már együtt éltünk. Szvetlana ukrán. 1938-ban, Csernyigovban született. A családja a háború után települt át Beregszászra. Szvetlana édesanyja, Natalja Pogorelij a rendőrség okmányirodáját vezette, az apja, Anton Pogorelij mérnök volt. Szvetlana a legidősebb gyermekük, van egy húga és egy öccse. Ljubov húga 1939-ben, Eduárd bátyja 1941-ben született. Szegények voltak, nehezen jöttek ki a pénzükből. Az általános iskola után Szvetlana a beregszászi egészségügyi szakközépiskolába járt, majd néhány évig ápolónőként dolgozott. Szeretett volna tovább tanulni, de segítenie kellett a családját, amíg a fiatalabb testvérei is saját lábukra állnak. A húga Kijevben konzervatóriumot végzett, az öccse pedig a lembergi műszaki (politechnikai) főiskolán tanult. Szvetlanát aztán fölvették az ungvári egyetem orvosi karára. Az egyetem befejezése után Szibériába irányították dolgozni. Három évet töltött Szibériában, majd visszatért Beregszászra, ahol a pszichiátriai kórházban helyezkedett el. Szvetlana testvéreit a tanulmányaik befejezése után Ungvárra irányították. Ljubov egy zeneiskolában tanított, Eduárd a Motor nevű gépipari gyárban kapott mérnöki munkát. A házasságkötésünk után Szvetlana szülei egyedül maradtak, magunkhoz vettük őket. Szvetlana édesapja nyolcvanöt évesen, 1989-ben, az édesanyja három évvel később, 1992-ben halt meg.
