Galla László érettségi tablója

+
  • Fénykép készítésének helye:
    Szentes
    Fénykép készítésének éve:
    1934
    Ország neve a fénykép készültekor:
    Magyarország
    Ország neve ma::
    Magyarország
Ez az érettségi tablóm, 1934-bõl, Szentesrõl. A felsõ sorban a középsõ négy volt a kitûnõ tanuló. És így szépen lefele, a tanulmányi eredmény gyengülésével lettek feltéve a képek. Az állami gimnázium 8 év volt. Tanultam 8 évig latinul, 7 évig németül, és 4 évig franciául. Angolt késõbb külön tanultam. Kötelezõ hittan volt. Volt egy külön tanterem, görög kultúrtanterem, ez volt rá kiírva még abból az idõbõl, mikor görögöt kellett tanulni. Ott volt a zsidó hittanóra. Volt egy külön katolikus hittanterem, a reformátusok meg az osztályban tanultak. Katolikusok voltak legtöbben, de eléggé református város, például két református templom volt ott, és egy katolikus templom [1920-ban a város lakóinak 47,6%-a volt református és 47,4%-a katolikus. Az összes többi felekezetre mindössze 5% jutott. -- A szerk.]. A reformátusok voltak a jobb módúak, középosztálybeliek. Evangélikusok is voltak egy páran, azoknak hittanórára el kellett menniük a papjukhoz. Abszurditásnak tartom, hogy tanultuk a héber imákat anélkül, hogy héberül tanulni kellett volna. Senki se akarta, a tanító se, senki, hogy értsük, hogy mondjuk, a 'há-lájlá-háze' mit jelent. Kellett viszont olvasni, sõt kívülrõl is tanulni. A legnagyobb értelmetlenség volt, de kellett. A gimnáziumban az elsõ idõkben A és B osztály volt, a mi osztályunkban hárman voltunk, a B osztályban, azt hiszem, ketten voltak zsidók, és hatodikban már az összevont osztályban is hárman voltak, akik érettségit tettek. Semmi antiszemitizmust nem tapasztaltam, egyszer sem. Ellentétek voltak a reformátusok és katolikusok között, többször voltak villongások, mint a zsidók és nem zsidók között. A három zsidó közül a Schiffer Pista kunszentmártoni volt, úgyhogy õvele csak a gimnáziumban találkoztam, soha azon kívül. A Polgár Imre az elsõ elemitõl kezdve jó barátom volt. Az elemiben mindig együtt ültünk, õ aztán a B osztályba került, de fenntartottuk a jó barátságot. Orvos lett aztán. És szegény munkaszolgálatból szovjet hadifogságba került. Már itt, Magyarország kellõs közepén, Baján valamilyen járványban halt meg. Nem õ volt a legjobb barátom, csak nagyon jó barátom volt. Többnyire nem zsidókkal barátkoztam. A Polgár Imre éppúgy a jó barátaim közé tartozott, mint az a félzsidó gyerek, orvosnak a fia, meg több nem zsidó. Nem volt téma, hogy ki zsidó, ki nem. Az osztályfõnökömrõl csupa jót tudok mondani. Egy magas kultúrájú, nagyon-nagyon intelligens ember volt. Amikor jöttek az elsõ napon az osztálytársaim, amikor iskolába kezdtünk járni, szeptemberben, akkor nem 1-jén kezdõdött, hanem 10-e körül, és rögtön utána jöttek a zsidó ünnepek. És jött a pedellus a hirdetõkönyvvel, s abban az volt, hogy az izraelita vallású tanulóknak holnap és holnapután iskolai szünetjük van az ünnepük miatt. És mikor ezt felolvasták és kiment, akkor a tanár azt mondta, hogy a leckéket azért el kell készíteni, és a feladatokat tudni kell, mindent. Ez, hogy két napig nem megyünk, ez nem ok arra. És akkor én magamban morfondírozni kezdtem, hogy ki fogja nekem megmondani, hogy mi a leckém. S akkor az elsõ padból -- én a másodikban ültem -- hátrafordult egy fiú, Csaba, s azt mondta, hogy eljössz hozzánk, és én szívesen megmondom. Elmentem hozzá, és hát egy örök barátság lett belõle. Õ szegény meghalt. Katonatiszt lett, õrnagyként zászlóaljparancsnok volt, és a Gyõr körüli harcokban valahol meghalt. Tehát már a Budapest fölszabadulása utáni idõkben, 1945. február-március, ott halt meg. De addig nagyon jó barátságban voltunk, annak ellenére, hogy az életpályánk is eléggé eltért. A másik jó barátom a Fábián, akkor még Klein Miklós volt, aki hajdúdorogi zsidó fiú volt, és a bátyjával, aki korábban Baján volt rabbi, került oda Szentesre. A testvére akkor már tanító volt, és hitközségi jegyzõ. Vele együtt jártam az unokatestvérem férjéhez péntek esténként. Õ volt a második, akivel szintén a haláláig jó viszonyban voltunk. Szentesre került fiatalon, 20 éves fiatal korában, és aztán meggyökeresedett, ott is nõsült. Két gyerekük van, fiú, mindkettõ pedagógus. A fiúk nõsültek, mindenki pedagógus a családban. A megyei tanács oktatási osztályán dolgozott mint vezetõhelyettes. S amikor a megyeszékhely Szentesrõl Hódmezõvásárhelyre költözött, akkor oda, aztán mikor Hódmezõvásárhelyrõl Szegedre, akkor oda költöztek, és ez volt az õ életpályája, hogy a megyei tanács oktatási osztályán dolgozott, és ott halt meg Szegeden 1995-ben.

Interjú adatok

Interjúalany: László Galla
Interjúkészítő neve:
Sárdi Dóra
Interjú készítésének hónapja:
Január
Interjú készítésének éve:
2004
Budapest, Hungary

Kulcsfigura

László Galla
Zsidó név:
Eliezer
Születési év:
1916
Születési hely:
Szentes
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Vaskereskedõ
II.világháború után:
Közgazdász
Névváltozás
  • Születési név: 
    Gunst László
    Névváltoztatás éve: 
    1948
    Névváltoztatás oka: 
    Asszimiláció, magyarosítás

További képek ebből az országból

glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8