F. L.-né apai nagybátyja

Fleischner Miksa. Apámék négyen voltak testvérek. A kép a legfiatalabb fivért ábrázolja. Talán az 1910-es évek végén, az 1920-as évek elején készült.
 
Miksa bácsi nagyon tehetséges volt, vegyészetet tanult, vegyészmérnök lett. A kanizsai [Nagykanizsa, Zala vm.] szeszgyárnak volt a főmérnöke, majd pedig a tulajdonosa. Fiatalon nősült, egy lánya volt, a Renée, aki nagyon közel állt hozzám. Sokat voltunk együtt. Anyja és apja halála miatt kicsi korától kezdve Dezső nagybátyám nevelte föl saját fiai mellett, nem is akárhogyan. Miksa bácsit vakbélgyulladással műtötték, és állítólag műhiba történt, valami tampon vagy mi egyéb bent maradt, úgyhogy három napon belül meghalt. Halványan emlékszem rá, végtelenül kedves ember volt. Nagykanizsán, a zsidó temetőben temették el.
 
Renée nem volt sokkal idősebb, mint én, pár év volt közöttünk. Az iskoláit Lausanne-ban [Svájc] végezte. Korai halála ellenére Miksa bácsi tekintélyes vagyont hagyott hátra, az egészet Renée örökölte, amit részben a tanulmányaira fordítottak, a többi pedig, amikor férjhez ment, az ő tulajdonába ment át. A férje tornatanár volt, akiről a legszebb alakú fiatal férfi szobrát mintázták annak idején, s ma is ott látható a Testnevelési Főiskola [most Egyetem] kertjében. Két gyerekük született. Renée az 1950-es években, rákban halt meg.